Csak, hogy végre legyen valami pozitívum is, itt egy tantárgy, amivel (és tanárával) maradéktalanul elégedett vagyok. Informatika.

Adott egy humoros tanár és egy alapjáraton nem túl szerethető tantárgy (Nó. úr egyébként matematikát is tanít). De komolyan, hogy nem lehet szeretni egy olyan fazont, aki informatikaóra közben énekelget, a Wikipediáról kérdezget minket és a nyolcvanas évek slágereit bömbölteti egyesek rémületeire, mások szórakozására? Egyik órán lejátszotta az MDF kampányvideó-összevágását. Másikon a kétéves fiának partizánakcióiról mesél. Mindeközben mi a duplaórák során végigveszegetjük alkalmazásról alkalmazásra a volt érettségi feladatsorokat, mindig van valami aranyköpés, valami röhögnivaló. Egy joviális emberről beszélünk, akinél lehet húsz percet késni az óráról, de azért van a tekintetében olyankor valami, amiért nem csinálsz rendszert belőle. Egy olyan pasas, aki tényleg képes elmagyarázni az informatikát az osztálynak és az évfolyam harmadát elvinni előrehozott érettségire. S valaki, akivel azért mindennek ellenére olyan nagyon közeli kapcsolatba mégsem kerül az ember.
Nehéz hosszasan írni egy informatikaóráról, lévén igencsak személytelen a tantárgy. Mit tudnék még mondani? Itt van a pársoros szöveges tanárértékelés legnagyobb része:
„Problémás egy informatikatanár értékelése. Elvégre mit lehet egy tanár-diák kapcsolatról mondani? Azt gondolom, csak emberként lehet értékelni egy informatikatanárt. S ebből a szempontból semmi okunk sem lehet a panaszra. Egy segítőkész, humoros, kellőképpen laza órákat tartó tanárral van dolgunk. Az egyesek számára talán steril anyagot jól tanítja, sokunk számára akár élvezetessé is teszi. Annyit segít, amennyit kell, nem fojtja el vaskalaposan az interakciónk. Az órák hangulata alapvetően jó, és ez mindig a tanárnak köszönhető. Nincsenek órai konfliktusok, szerintem senki sem várja undorodva az informatikaórát.”
S egy másik az év végi értékeléséből (amit már én kaptam tőle és nem fordítva):
„Zsebében egy jeles [az érettségin], s ha kell, használja majd – ha nem kell, akkor meg nem. Munkájához, fennkölt humorához és a kifinomult öniróniához ezúton gratulálok!”
Róla, azt hiszem, ennyi elég is. Ritka az, hogy valamiről nem tudok kritikát megfogalmazni, de az informatikaóráknál még csak káka sincs, amin csomót kereshetnék.