Mi lenne az a kihágás, amiért felállítanál egy iskolabíróságot? Szigorú ember vagy, és már a cigaretta is elég? Vagy csalás a vizsgán? Lopás? Drog? Egy feltört e-mail? Nos, az AKG liberális, pardon, személyiségközpontú robotvilágában a fentiek nem számítanak. De ha szétvered a tornatermet, példát kell rajtad statuálni.
Ha jól emlékszem, az iskola jelenleg huszonkét éves. A huszonkét év során nem került sor az iskolabíróság felállítására. Szerintem a tantestület sokkal cifrább dolgokat látott már az elmúlt két évtizedben, mint aminek okán végül létrejött ez az intézmény, s van pár tippem, miért is pont ez az eset kap nagy csinnadrattát. Példajelleggel: nyolcadik elején jelentették be a táborban, hogy valaki írt egy, hm, nem túl barátságos (nyomdafestéket nem tűrő) levelet az egyik tanárnak. A dolog onnan lesz érdekes, hogy csávókát az adott tanár nem is tanította, s mivel állította, hogy nem ő írta, a tanárok feltették a kérdést, hogy ki törte fel a srác mailjét és küldte el róla a levelet. Ha meg is oldódott az ügy, nem került nyilvánosságra, mindenesetre egy ilyen húzás kevés volt ahhoz, hogy iskolabíróságra gondoljanak. A szétvert tornaterem fontosabb.
Hasonló incidens volt a felgyújtott faliújságé, de erről majd egy külön posztban. Ott előkerült a tettes, bár ahhoz sok köze nem volt a tanároknak. Olyan is volt az egész ügy, de erről majd máskor.
Szóval vannak nálunk cifra dolgok, de a proverbiális biztosítékot nem egy feltört e-mailcím és szigorúan véve becsületsértés verte ki, hanem egy olyan incidens, amit én őszintén szólva kevésbé tartok jelentősnek. A mailsztoriról csak annyit, hogy az azért valamennyire komolyan volt véve, láttam ugyanis egy „Tisztelt Citromail” című dokumentumot a tanári gép asztalán annak idején. Sajnos nem állt módomban megnézni (pedig igencsak érdekelt az egész eset), de feltételezem, valameddig mindenképp eljutottak a kutatásban. Az, hogy utána ezt is elmismásolták, az egy másik (az iskolára rendkívül jellemző) történet. Ne feledjük, tétel a pénz, amióta felépült az új szárny, minden forint számít, nagyon túl kell ahhoz feszíteni a húrt, hogy kivágjanak. Én persze valószínűleg nagyobb szarban lennék hasonló helyzetben, mivel nem fizetek extra pénzt. Ezt csupán azért jegyzem meg, mert nem gyenge kettős mércét sejtek itt, volt egy srác, aki év elején jött, azt rebesgették róla, hogy az apja havi egymilliót fizet, beszívva ment be az órákra (ha bement egyáltalán), elképesztő dolgokat csinált, de fél évig csak a „beszéljük meg” ment, aztán végre kivágták. Az én helyemre hamar találhatnak bárkit, aki ugye minimum annyit fizet. Na mindegy.
Szóval a szétvert öltöző, a harmadik bekezdésre csak eljutok a témáig. A tornaterem környékének felépítéséről
már írtam itt, akit érdekel, olvasson utána, megvárjuk. Az öltözőink nem sokkal térnek el egy átlagos öltözőtől, van bennük egy incifinci klotyó, egy cirka fél-egy négyzetméteres öltözőterülettel, plusz a sokszor sokas szekrény. Ez egy nagyon egyszerű vasszekrény, a polcok úgy vannak beleszerelve. Ez a beleszerelés nem a legbiztosabb megoldás, a szekrény folyamatosan amortizálódik, ha mástól nem, az öltözői ökörködéstől. A polcok harmada már nincs meg, vagy leestek és elgörbülve hevernek a szekrénysor alján, vagy ott sincsenek. Ez igazából senkit sem érdekelt, rohadt sokáig ott voltak így. Vannak padok, falak, fent egy kis ablak, ami természetesen alkalmatlan arra, hogy megfelelő mennyiségű friss levegőt juttasson az öltöző légterébe.
Ezt a kis izzadságtól bűzlő paradicsomot támadta le három, összesen cirka nyolc agysejten osztozó félemberi lény a pékáról. Péká alatt nem "pészkénzt" vagy pékárut értek, hanem a párhuzamos képzést. Szóval három elmebeteg pékás. Elnézést, ha a poszt stílusán érződik a most olvasott Tesco Titok 1-2 behatása, ne haragudjatok. Tehát három nemnormális pékás nyolc agysejttel a közösben (mint a cucializmusban) begyalogol az öltözőbe. Felteszem, már üres volt és délután, mert másnap a mi óránk alatt jöttek hüledezve megnézni a munkásemberek, hogy mi van itt.
Volt ott néznivaló. Konkrétan szétverték a falat, a keresztfáig legyalulták a [puha akármit, amiből a fal van], már a követ kapargatták. A padok szélét legyalulták, a szekrények szélét beverték, az ablakok alját meghúzták. Elvoltak a kis drágák. Brutálisan nézett ki a hely.
Az iskolabíróságot nem állította fel senki, összehívására azért került sor, mert egy büntetés alanyai nem értettek egyet egy büntetéssel. Tehát nem az volt a funkciója a bíróságnak (a való életben sem az), hogy megvádoljon valakit, hanem hogy döntsön a bűnösségről és a büntetésről vagy vitás kérdésekben. Az iskolabíróság döntése nyilvános (a diákok erről tájékozódhattak), bár a nyilvánosságra hozatalra eddig még nem volt mód (azóta nem jelent meg iskolaújság, ahol az iskolabíróság határozata szerint közölni kell a döntést), ha a téma érdekelt volna (és nem csak vagdalkozni akarsz), megkérdezel bárkit, patrónust, diákbírót...
Mivel egy iskolában a tanár önmaga szabhat ki büntetést, más fokozatokban az igazgató, nálunk pl. patrónusi kör vagy nevelőtestület, így az iskolabíróság inkább csak egy felsőbb fórumot jelent, leginkább fellebbezési lehetőséget, ahogy ez jelen esetben is történt.
Most a nevelőtestület határozatát fellebbezték meg a diákok, ezért volt szükség az iskolabíróság összehívására. A határozat pedig az volt, hogy az iskola a rongálás ügyében a rendőrséghez fordul. A nevelőtestület döntését az iskolabíróság jóváhagyta.
- Baranyai István kiegészítése/korrekciója
Kiderült, kik voltak (és komolyan nem vágom, honnan, nem voltak szemtanúk). Még csak be sem voltak állva, ha jól vagyok informálva, egyszerűen leharcolták a helyiséget. Az iskola ekkor azonban bekeményített (mert ilyet is tud), kijelentették, hogy akkor most a suli történetében először felállítják az iskolabíróságot (benne tanár, diák és gyerek minden évfolyamról), akik majd ítélkeznek a bűnösök felett, mert ez már túlment minden határon. Sőt, a csibén – ahol nyilvánvalóan szóba került – patrónusom döbbenten tapasztalta, hogy a felvetésére, miszerint ha láttuk volna, szóltunk volna-e, egyöntetűen nemmel válaszolt a társaság. Elhűlve kérdezte, nem zavar-e minket, hogy az iskola tulajdonát rongálják.
Kedves tanárok, először is nem kéne leszarni a gyerekeket, mint indivuumokat,
ha normálisak. Másrészt százból kilencvenkilencszer úgysincs következménye. Harmadik, nincs közünk az ügyhöz, nem fogunk belefolyni három agyament srác ki tudja, milyen indíttatású ügyleteibe. Sajnos az iskola semmit nem tett azért, hogy lojálisak legyünk iránta. Az, hogy ezek után csodálkoznak, hogy az iskolára hagyjuk az iskola tulajdonának sorsát, az engem sem érdekel túlságosan.
Megvan a magam véleménye arról, miért pont ebből lett világbotrány. Az öltöző statikájának lemeózása ugyanis anyagi károkat okozott az iskolának, s emellett nehéz elmenni szó nélkül. Egy felgyújtott faliújság helyreállítható viszonylag nagy költségvetési hatás nélkül, egy szétvert tornaterem nagyobb tétel. És egy olyan iskolában, ahol
a cigarettázás betiltásának egyetlen oka a suli imagének védelme, igen kevés dologért akadnak ki a gyerekekre, akik mögött általában vastag pénztárcák állnak. Így azonban, mivel megjelent a mínusz a károkozási oldalon, egyből előkerülhet az igazgató szomorú beszéde év végén, hogy az iskola elvei alapvetően remegtek meg. Nos, szerintem nem most remegtek meg (Korrekció előtt, s továbbra is jelezném, hogy nem csak az ujjamból szopott dolgot jelzek, csak más még ennyire sem tesz megjegyzést:
"azok már le is omlottak a sokat emlegetett új szárny felépítése után. Én szeretnék hinni a jó szándékban, de be kell ismernünk, hogy jelenleg kényszerből elüzletiesedett az iskola, s rengeteg olyan gyereket engedett be – megfelelő pénzért! –, aki nem való ide").
Érdeklődve várom a fejleményeket.
Utolsó kommentek