Apám Kurva Gazdag

"Lehet, hogy a tanárok is emberek, de az emberek is tanárok"

Rendkívül furcsa élményem volt ma. Emlékeztek még a termtudposztra? A régire már valószínűleg nem, azt nem sokkal a tanárokkal való beszélgetésem után leszedtem, s nemrég módosítva visszakerült. A kérdés adott: miért írok posztot egy posztról? Nevezzük, hm, egy fizikai kísérletnek?

Benn ülök a közös térben, a lyukas óra áldásait élvezve, a házi feladatot csinálgatva. Hirtelen kinyílik a tanári ajtaja, s H. villogó szemekkel ront ki rajta. Egy nálam figyelmesebb ember ezt talán hamarabb észreveszi, de én elmélyedtem a háziban, így csak akkor észleltem jelenlétét, amikor már fölém ért - meglepetve vártam, mire fel a kikészülés.

Visszatérő olvasóim már sejthetik, hogy az újra kitett termtudposztról volt szó, s a legfigyelmesebbek arra is emlékeztetnek, hogy H. anno teljesen civil és normális, megkockáztatom, az AKG szellemiségéhez teljesen illő módon leült velem és megbeszéltük a poszt tárgyi hiányosságait. Na kérem, akkor mondja el nekem valaki, miért kezdtünk el akkor decibelt dúsítani a közös térben - avagy a gyengébbek kedvéért, kiabálni.

Na kérem, a legnagyobb probléma az egésszel, hogy amit mondott, egyrészt nem koherens, másrészt több ponton nehezen értelmezhető. Az pedig, hogy, ahogy elmondta, a szubjektív részével nem akar foglalkozni, nem ad magyarázatot arra, miért, illetve min akadt ki ennyire. Igyekszem azért összeszedni azt, amit mondott, illetve mondani próbált.

A két elhangzott konkrétum az volt, hogy az, hogy megemlítettem a 82%-os füzettel-oktatóanyaggal írt dolgozatot, a másik meg az, hogy tettem egy zárójeles megjegyzést a puskázókra. Akik nem puskáztak, hanem beszélgettek. Akik nem beszélgettek. Valami. Nem tudom, mi volt a problémája azzal, amit írtam, de a probléma biztos velem volt ebben az esetben, valamit bizonyára félreértettem.

"Amikor fizikát tanít, az élet egy fokkal szebb. Talán csak azért, mert értem a fizikát. Amikor meg kémiát, úgy lesz 82%-os a dolgozatom, hogy lehet füzetet és oktatóanyagot használni(!!!). Az egyébként érdekelne, miért puskázott két lány ennél a dolgozatnál. Hogy ez hogyan lehetséges? Megbeszélték. Hogy minek? Fogalmam sics (sic!)."

Ez az a bekezdés, amivel problémái voltak. Kezdjük az első felével: mivel tömbösítve tanítják nekünk a természettudományokat (a négy tantárgyat egybegyúrva), a kémia és fizika csupán különböző anyagrésznek számít, s felmerült bennem a kérdés, hogy mehet ugyanannak a diáknak (én) ugyanattól a tanártól (H.) ugyanannak a tantárgynak (termtud) két különböző anyagrésze (kémia és fizika) ennyire másképp. Igen, aki keres, az találhat ebben a két mondatban dehonesztáló utalást, de én csupán megdöbbenésemet akartam kifejezni az eredménnyel kapcsolatban (és utaltam ezzel is az oktatóanyag személyes véleményem szerint problémás mivoltjára). Amikor azt mondja, hogy a véleményem tényként közlöm, azért gondoljon arra, hogy diák vagyok és nem oknyomozó riporter, s azt írom le, amit gondolok, egy interaktív fórumban. Nem könyvben adtam ki, hanem blogban írtam meg. Azokat a tárgyi tévedéseket, amikre felhívta a figyelmem, mind javítottam. Még akkor is, ha visszakiáltott nekem "társalgásunk" végén, hogy nem tettem. Erről később.

A másik meg a "puskázás", amiről hosszasan beszélt, igazából nem értem, miért. Még a tantárgyhoz sincs köze a dolognak. Egy mellékes megjegyzés, egy képzeletbeli zárójellel, egy érdekesség, egy napi WTF. Még ha valahol tévedtem is volna ebben a két mondatban, miért is érezte H. sértőnek vagy kiabálásra méltónak ezt a dolgot?

A kiabálás, tényleg, azért érthetetlen számomra, mert az eredeti, szerintem durvább (hangnemében is) írásról teljesen emberi hangnemben tudtunk beszélni. Övön aluli megjegyzés lenne a részemről, hogy "a stílus maga az ember", de az biztos, hogy szerény véleményem szerint egy komoly pedagógiai tapasztalattal rendelkező, egy személyiségközpontú iskolában tanító tanárnő minimum el kellene, hogy tudjon számolni háromig, majd utána eldönteni, meg akar-e keresni akkor és ott, s ha igen, milyen hangnemben. Van, aki szerint csak "gumicsont" voltam, s idegességének oka máshol keresendő, de szerintem szokásosnál hangosabb reakciója túl specifikus volt ehhez.

Arra is felhívnám a figyelmet, hogy sok (volt és jelenlegi) AKG-s olvas, s volt, aki hozzászólt ehhez a bejegyzéshez is. Ha elolvassátok a hozzászólásokat, egyet sem találtok, ahol azt írnák, hogy ferdítek vagy megalázok vagy túlzottan szidok. Igazából ilyet mástól sem hallottam, a teljesség igénye nélkül: évfolyamvezetőnk azt mondta, egyes dolgokra meglepő éleslátással látok rá, más szerint a blogra szüksége van az AKG-nak, más szerint "értelmes írás", s ugye ott vannak még az oldalsávban megtalálható vélemények is, köztük az, hogy ez voltaképp egy nyilvános tanárértékelés - s higgyétek el nekem, én ugyanezt írnám meg tanárértékelésben, ha az nem lenne a maga módján cenzúrázva. Volt már furcsa hangnemű reakció egy tanártól a blog kapcsán (ismét az oldalsávra mutatok), de ez teljességgel új. Kiabálni egy poszt miatt konkrétumok nélkül.

Szerintem mindenkinek egyértelmű, hogy H. problémája nem a tárgyi tévedésekkel van, reakcióiból ez a kezdetektől egyértelmű volt. Akkor viszont a) ne olvassa (ő maga vetette fel, hogy nem fogja olvasni, ez nem egy pofátlannak szánt megjegyzés a részemről) vagy b) mondja meg, mivel van problémája (függetlenül attól, hogy tárgyi vagy nem tárgyi az a bizonyos probléma) - s azok után, hogy ő maga írásban és szóban is többször kijelentette, hogy a szubjektív részéről nem akar velem diskurzust folytatni, én feltételezem, hogy a probléma valami tárgyi tévedéssel van. Illetve mégsem teszem. Mert az nem váltott volna ki ilyen heves reakciót (már a múltkor sem tette) és, tudjátok, hogy megy ez, ööö, el is hangzott volna valamiféle konkrét tárgyi tévedés. Amiről mi azonban beszélgettünk, az szinte csak és kizárólag a fent idézett bekezdésem.

Ha már tárgyi tévedések! Mikor elindult, a válla mögött visszaszólt, hogy nem javítottam a megbeszélteket. Én még utánakiabáltam, hogy igen, ő meg visszakiabált, hogy nem - s ezzel ért igazából véget a kis társalgás. Bár a listát, amit felírtam, már kidobtam, emlékezetből felsorolnám azokat a javításokat, amiket anno (emlékezzünk, civil körülmények között) megbeszéltünk: az egyik az, hogy M. csak tizedikben tartott epochát az évfolyamon, így "ugyanannyit kaptunk belőle, mint a többiek", s ott az utolsó bekezdés, amiben leírom, hogy M. kapcsán a többi kupac is ugyanabban a cipőben jár, mint mi. Volt még az is, hogy nem H. tartotta az összes órát (amivel azt akartam ultrabénán kifejezni, hogy a tömbösített rendszer miatt szinte mindenről szót kényszerült ejteni, egy fizika-kémia szakos tanárnő a fotoszintézisről is beszélt nekünk anno - s lennének jobb példáim is, de nem akarok most a "tárgyi tévedések" fonalával csapkodni), és most az szerepel, hogy J. távozása után minden órát H. és T. tartott nekünk, ami viszont már teljesen igaz - egy helyettesítést leszámítva tizedikig sem N., sem M. nem tartott nekünk órát, s ezt szerintem ők is igazolni tudják, mivel ott ismertek meg minket. Az, hogy N. (aki kilencedikben már tartott epochát a többi kupacnak, ezt úgy zártuk le a megbeszéléskor, hogy H. nem biztos benne, én viszont tisztán emlékszem, amikor a folyosón kilencedikben N. dolgozataira készülnek) hasznosabb lett volna T.-nél, az H.-t sem személyesen, sem tárgyi formában nem érintheti. Egy félmondatot szenteltünk arra, hogy félreérthető, hogy az ötöseim az AKG előtt voltak, azt lehet hinni, hogy ezek a tizedikes jegyek, de ezt egyértelműsítettem. A Trabant-példáról többen azt hitték, hogy egy személyes, övön aluli húzás, ezt is elmagyaráztam. Beszéltük még a füzet/oktatóanyag kérdését is, mely szerint a lehetőség adott a választásra, mert lehet az oktatóanyagra is jegyzetelni. Az ezzel kapcsolatos soraimat nem módosítottam, mert úgy érzem, lefedik a kérdéskört és az állásfoglalásom csupán az oktatóanyaggal kapcsolatos:

"A termtudórák alapvető kelléke a tankönyv, pontosabban annak teljes hiánya. Helyette van az ún. „oktatóanyag”, melyet néha megkapunk, néha nem, néha használunk, néha nem. Ez megtekinthető itt, mindenki döntse el magának, mennyire alkalmas tanulásra extenzív tanári magyarázat nélkül. Említsük meg, hogy a tanárok hetedikben kijelentették, hogy nem kötelező a füzet, elegendő, ha az oktatóanyagra jegyzetelünk. Én már nagyon megszoktam a füzetet, így annál maradtam. Nos, van különbség az órán hallottak és az oktatóanyag tartalma közt (oly sokszor hallottam, hogy ez a tíz oldal nem kell, az a nyolc oldal meg hibás az oktatóanyagban)."

Ha ezzel van probléma, azt megértem, erről beszélhetünk is, de erről a nagy kiabálásban egy szó sem esett. Az, hogy "tényként tálalom a véleményem", alapvetően azért sem igaz, mert ez egy diák írása és az olvasó tudja, tudnia kell, hogy a diák nem lát és nem hall mindent. És egyébként a fenti megállapításom sem volt tényközlés: megadtam a lehetőséget mindenkinek, hogy megnézze az oktatóanyagot és eldöntse magának. Az oktatóanyag is nyilvános, ezzel sincs probléma.

Még egy gondolatot engedjetek meg. Amellett, hogy H. kijelentette, hogy nem javítottam a hibákat (ha még nem dobta ki a régi poszt kinyomtatott verzióját, itt és most megkérem, hogy hasonlítsa össze és nézze meg, amiket bejelölt, s elmondott nekem, szerepelnek-e még), azt is mondta, hogy a kísérletekről szóló írásomat nem is olvasta. Ez azért érdekes kijelentés, mert a poszt kirakása utáni napon ő maga jött oda hozzám az első óra után, hogy két kísérlet nem az volt, amit leírtam és a pH kis p. Az, hogy a kezében ott volt a kinyomtatott verzió, benne aláhúzásokkal és karikázásokkal, igazából mellékes is.

Nem olvasta a kísérletekről szóló posztot, de kijavíttatott velem ezt-azt benne, s nem javítottam ki azokat a másikban, amiket megbeszéltünk, holott de. Mi is az a kifejezés, amit annyiszor használt? Ööö... "tárgyi tévedés"? Ha jól emlékszem, ez volt az.

A kommunikáció módja egy dolog. A témája egy másik. A dolgokat megbeszélni is lehet, maga H. volt az úttörője ennek a tanárok közt. Ezért sem tudok mit kezdeni a reakciójával. Lehet, hogy a stílus mégis maga az ember? Hogy őszinte legyek, ezt képtelen vagyok jelenlegi helyzetemből megítélni.

Biztos vagyok benne, hogy az AKG valamilyen formában paradigmaváltásra szorul. A jelek szerint az iskola is így érzi.

1. Sajnos nemcsak pozitív elemek jelentek meg erőteljesebb kontúrokkal, hanem negatívumok is. Mindenekelőtt – egyben ma az egyik legnagyobb problémánk-, hogy a „viharosabban” kamaszodó gyerekek (főleg fiúk), (akik persze korábban is nagyobb kihívást jelentettek, mint a többiek) elfogadási készsége, együttműködési hajlandósága csökkent, és korábban nem tapasztalt konfliktusok jelentek meg az AKG-ban. Így