Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kapu: Fél kettő, mint kötelező minimum?

Ha már kapu, nemrégiben újraolvastam az általam nemegyszer pozitív példaként idézett Hibrid AKG blog (ami egyelőre, sajnálatomra, minimum hibernált vagy elhalálozott) kapuval kapcsolatos írását. Az utolsó bekezdést hadd idézzem: Kutatásunk alapján, (sic!) tehát ki lehet jelenteni, hogy az AKG semmivel sem különösebb a kártyás beléptetőrendszerével és egyéni kijárási engedélyével, mint más intézmény. Más rendszer csak egyetlenegy (!) intézményben volt 10 évvel ezelőtt, így általánosságban tényleg a Közoktatási törvény erről rendelkező paragrafusának betartásáról van szó, semmint arról, hogy az illegális szerek, drogok, alkohol fogyasztása megnőtt volna a szabadidőben, és ezáltal a tanárok elvesztették a bizalmukat a diákok felé. Így nem kaptunk mi sem különös elbánásmódot – mindössze akkor, amikor még ki lehetett járni. A lehetőség viszont megmaradt – egyszer volt már különös elbánásmódunk, még visszatérhet.

Szeretném megosztani az olvasóközönséggel az ezzel kapcsolatos álláspontomat. Egyrészt jót kuncogtam azon, hogy a törvény betartatásáról van szó, maguk a tanárok magyarázzák a „gyanús elemek” jelenlétével a módosításokat – lásd az iskola beszámolójából vett részletem: „a vizsgálatok során kiderült, hogy az iskola környékén is megjelentek nem kívánatos külső kapcsolatok, emiatt kénytelenek voltunk napközben bezárni az iskolát.” Namármost, ez egy dolog. Fogadjuk el alapfeltevésként, hogy a beszámolóval összhangban gondolkodunk és csak azért nem lehet 13:30-ig elhagyni az iskolaépületet, mert „nem kívánatos külső kapcsolatok” jelentek meg. Ezzel kapcsolatban van egy nagyon fontos kérdésem, amire eddig csak egy félmondatot szántam:
 
Mi történik 13 óra 31 perckor a nemkívánatos külső kapcsolatokkal?
 
Mind elmegy ebédelni a nagymamájához? Mind felszívódik az AKG kitáruló kapujának mennyei hangjára? Szerintem egyik sem: szerintem annyi történik csupán, hogy dél helyett mondjuk másfél-két órával később köttetnek meg azok a bizonyos üzletek. Szerintem ez nem csak nekem jutott eszembe, hanem a tanároknak is. Innentől kezdve viszont az a véleményem, hogy az iskola csupán a „kötelező minimumot” akarja teljesíteni az ügyben, aztán mossa kezeit. Nem tudom, így van-e, de az én szemszögemből úgy néz ki a dolog, hogy az iskola hozott egy még csak tüneti kezelésnek is alig nevezhető intézkedést, amikor kipattant egy botrány drogügyben (a mai napig is több vélemény kering arról, hogy a mi évfolyamunkon történt rendőrségi ügy vagy egy másik évfolyam állítólagos rendszeres és nagymennyiségű drogfogyasztása verte ki a közmondásos biztosítékot), és ennyivel elintézte a dolgot. Aki drogot fogyaszt, ezek után is fogyasztani fogja… de legalább nem az iskolában, nem az iskolával kapcsolatban. A szituációval járó mellékes következmények, mint a szinte állandóan füstszagú vécék és tesiöltözők, a maguk módján (legalábbis elméletben) megoldhatatlan problémák. Arról már ne is beszéljünk, milyen „alternatív” magyarázatokat hallottam már a kapuügyre – megbízható és kevésbé megbízható forrásokból egyaránt:
 
  • azért van, mert az iskolának nem tesz jót a CBA előtt dohányzó gyerekek látványa
  • azért van, mert a gyerekek elkésnek az ebédszünet utáni órákról
  • a rendőrségi vizsgálat miatt van, de csak pár napig lesz ott
 
…és az összes többi, ami nem jutott el hozzám. Megint értekezhetnék a tanári kommunikáció problémás mivoltáról, de máshol már nemegyszer megtettem ugyanezt, például itt is.
 
Teljesen jogosan kérdezhetitek, hogyan jön ide az idézett poszt? Nagyon egyszerű: az AKG-nak illene talán a leginkább tudnia (lévén megannyi kiváltság otthona), hogy egy privilégiumot elvételét nem lehet csak annyival elintézni, hogy „de hát ez egy privilégium volt”. Ha egy adott időpillanatig ez a kiváltság a rendelkezésünkre állt, és most meg elvették, valaminek változnia kellett. Én nem látom a nagy változást, illetve amit látok belőle, arra nem nyújt megoldást a jelenlegi rendszer: csupán felesleges frusztrációt szül, elméletek terjedését segíti elő, új problémákat szül, s ami a legfontosabb, nem oldja meg a problémát, aminek megoldására elméletileg létrejött, sőt, szemet huny fölötte, olyan egyértelmű módon, ami mindenki számára nyilvánvaló, aki két percig elgondolkodik rajta. A rendszer több szempontból sem volt ideális, a jelenlegi azonban nem oldotta meg az előző problémáit (illetve ha meg is oldott párat, azok a „feltételezett” okok között keresendők). A változtatásra adott „hivatalos” okok pedig, lássuk be, nem találtattak kielégítőnek azok szemében, akiket érint a változtatás. Természetesen nem azt mondom, hogy csak akkor hozzunk meg egy megszorító intézkedést, ha a megszorítottak egyetértenek vele: egész egyszerűen a rendelet nem fogja meghozni a kívánt változást.
 
Naivnak vagy álszentnek kell lennie az embernek ahhoz, hogy komolyan azt higgye: fél kettő után már csak a kultúremberek járkálnak a CBA környékén. Régen még volt valamiféle közvita a (mai formájában szerintem funkcióját nézve hasznavehetetlen) Szubjektívben a drogtémáról, ma ez a helyzet már más egy kicsit. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy komolyan a problémát megoldó intézkedésként értékeli a vezetőség a kapuzárást, képtelenség. Nem akarok tanakodni, mi áll mögötte, fentebb már leírtam, milyen elképzelések keringenek, illetve azt is, én mit gondolok. Arról is érdemes lenne párbeszédet indítani, meddig tart az iskola felelőssége diákjaiért – erről már nálam, nálunk, nálatok, Önnél, Önöknél sokkal okosabb emberek indítottak és folyattak, illetve folytatnak vitákat. Az én véleményem szerint ez a szabályozás jelenleg nem más, mint a jogilag kötelező minimum – se több, se kevesebb.

 

0 Tovább

Brrrrrr, a csengő

A legtöbb iskolában van kapucsengő. Nálunk nem volt (egyik iskolámban sem). Egy jó darabig az AKG-ban sem volt. Most azonban minden liberális (pardonbocsánat, személyiségközpontú) elv ellenére van. Érdekes mellékzöngékkel.

A kapuügyben történt új fejleményekről írt posztok hamarosan érkeznek.

Engem sosem érintett a csengő, ugyanis otthoni kajából ebédelek és nem megyek ki a CBA-ba ebédszünetben. Cigarettázni sem cigarettázom. Engem tehát teljesen hidegen hagy a csengő és a vele járó regulahalmaz, a péntek délutánok kivételével. Hogy mi ez a csengő és milyen regulahalmazról beszélek? Kezdjük az elején.
Adott egy tanuló. Őt és barátait egy szórakozóhelyen (kocsmában - a szerk.) előállítják, mert kisebb mennyiségű fehér porral (nagyobb mennyiségű illegális tudatmódosítóval - a szerk.) flangálnak. Természetesen az AKG szellemiségével összhangban nem vágják ki őket, mint macskát szarni, megbeszélés, ilyen-olyan terápia, pár hónap múlva talán megint. Gondolom, nincs elkárhozott lélek, mindenkit megpróbálunk megmenteni. Oké. A dolog következménye az, hogy felszerelik a kapucsengőt és ebédszünetben többé nem lehet kilépőcédula nélkül elhagyni az iskolaépületet.
Nem kilépőcédulának hívják, hanem ennek is van valami frankó, személyiségközpontú neve. Mégis, annál a kifejezésnél maradnék, amit már az Abigél bentlakásos iskolájában is oly stílszerűen és helytállóan használtak Szabó Magda alakjai. Ez ugyanis tökéletesen leírja a helyzetet: ha ki akarsz menni az épületből, akár csak fél percre is a kocsihoz, kell egy papír a patrónus aláírásával, hogy [gyerek neve] [ettől eddig] elhagyhatja az iskolaépületet [tanár aláírása]. Már külön formanyomtatványa is van ennek az egésznek. Eleinte csupán a rendőrségi vizsgálat következményeként, rövidtávú dologként emlegették a csengőt és a kilépőcédulát, de valahogy ottmaradt. Nem is volt kedve eltűnni.
A korgó gyomrú gyermekek szívása M. szavaival élve egyéni szociális probléma. Akik azonban érdekesebbé tették az egész szituációt, azok a cigarettázók voltak. Nekik törzshelyük ugyanis a suli melletti CBA, az iskolaépületben ugyanis igencsak visszás lenne dohányozni. Az ajtók bezárása után jöttek a vécék, mint a gyors slukkok helyszínei. Később a konyhán keresztül(!) szöktek ki egészen addig, míg ezt a lyukat nem foltozták be a tanárok.
Folyamatosan zajlik a macska-egér harc, ahogy az iskola – a gyerekek egészségének és (vállaltan!) image-ének védelmében – próbálja megakadályozni az iskolán kívüli dohányzást. Egyes tanárok (például Nó.) órái előtt és után csendőrként körbejárja a vécéket, dohányos kölköket keresve. Az egészben persze az a legizgalmasabb, hogy értékelhető konklúzió és következmény nélkül zajlik az üldözősdi.
Most mondhatjátok, hogy „jaj, L., hiszen te még nem csináltál semmi rosszat (vagy csak nem kaptak el semmiért), honnan is tudhatnád, talán több megy ott, mint lelkizés”. Touché, elfogadom. Mégis, vajon akkor miért az a köz álláspontja, hogy ilyenkor amúgy sem történik semmi, csak beszéltek egy kicsit a patrónussal és minden megy tovább? Senkit sem láttam még a cigaretta miatt kicsapni, vagy akármilyen büntetés által sújtani. Nem is kötelező ezért büntetni a gyereket, nem. De akkor mire fel ez az álszent, szemforgató üldözősdi? Keresitek, elkapjátok, ejnyebejnye, majd vissza az első mezőre? És ha nem így van, és tényleg van büntetés, akkor mire fel él bennünk a „büntetésként beszélgetés” képe és a tanárok miért nem változtatják meg? Gyakorló pedagógusok tudhatnák, hogy ha azt hisszük, nincs büntetés, a fenyegetés fikarcnyit sem fog számítani.
Nemrég édesapámmal folytattam egy beszélgetést a tárgykörről (a blog jó ismerője). Nagyjából az alábbi párbeszéd zajlott le köztünk:
„- Komolyan, ha el akarják kapni a cigizőket, szerintem lennének olyan szülők, akiket zavar ez annyira, hogy összedobnák a pénzt egy-egy füstjelzőre az összes klotyóba. Én magam örömmel veszek egyet, mennyi az, nyolcezer forint?
- Jó, de látod, hogy semmi következménye nincs.
- Ez a baj.”
Még egy külsős is így látja. Kedves tantestület, ha ez egy fals kép, javítsák ki, mert ez árt az iskola image-ének, nem a cigarettázó gyerekek! És ha nem fals, akkor meg mire fel a szemforgatás?
2 Tovább

Még egyszer az ajtóról

Elnézést kérek mindenkitől, aki már unja. Én nem unom, mert érdekes újdonságokba botlottam.

A szerdai csibén – többek között – a kapu is előkerült témaként, mert ugye a kilépőkártya miatt kellett róla beszélnünk. Természetesen egyből vita alakult ki. Nem is a kártya miatt, hanem egyáltalában az egész kapu miatt. Alant szeretnék megosztani veletek néhány felmerült érvet – természetesen, mivel a gyerekektől származnak, mind kontra és nem pro.
 
Kezdjük ott, hogy amióta nincs kijárás, a cigarettázó gyerekek rendszeres időközönként megszállják a vécéket és az öltözőket. Ezek a helyiségek utána elviselhetetlen állapotba kerülnek, mind szag, mind az egy főre jutó rákkeltő anyag tekintetében (nálam cigihez jobban értő ember kérem, majd pontosítson). A nemdohányzó gyerekek teljes joggal vetik fel a kérdést: velük most mi lesz? Fulladjanak meg? Patrónusom – ki kell emelnem, hogy ő nem képezte szerves részét a kapuügyi vitáknak anno – notálta az érvet, magyarázattal ott helyben nem tudott szolgálni (természetesen azért is, mert nem volt része a vitáknak).
 
A másik a kártyával kapcsolatos, s ugyanazt a csúnya, őskonzervatív elképzelést veti fel, amit már az előző írásomban feszegettem: miért nem egyénre szabott ez a bizonyos tiltás? Sőt. Patrónusom szerint a „komoly szülői nyomás” szerves része volt a kapu felállításának, erre mondjuk nem leltem utalást a Baranyai István által figyelmembe ajánlott beszámolóban (az idevágó részlet később). Ha a szülői nyomás ekkora jelentőséggel bírt, akkor máris van egy alapvető kérdés – s rendkívül örültem, hogy nem én voltam az, aki feltette: akkor miért nem mehet ki az a gyerek, akinek engedi a szülője? Még csak logisztikai hercehurcával sem jár! Úgy, ahogy a kártyára rá lesz írva, ki mikor mehet ki, ugyanígy lehet rajta jelezni, kimehet-e a gyerek vagy sem. Arra nem gondolok, hogy pont az AKG lenne az az iskola, amelyik a szülők véleménye ellenére senkit sem engedne ki. Fel sem tudom fogni, miért nem jutott ez a megbeszélések során a tanári kar eszébe. Patrónusom ezt az érvet is továbbítani fogja a tanári megbeszélésre.
 
Nyilvánvalóan nem kicsi azoknak a száma, akik csak úgy utálják az egész kijárási tilalmat, s ők nem azok, akik dohányozni vagy fűügy miatt járnak ki (utóbbira az idevágó beszámolórészletben lesz utalás): azoknak a legrosszabb ez, akik csak a „kínaiba” vagy a „cébéába” akarnak kimenni. Persze jelen esetben ők képviselik azt a szürke tömeget, akik felett oly könnyű elsiklani egy döntés meghozatalánál, de ez nem változtat azon, hogy őket érinti az egész a legkevésbé, és mégis ők azok, akik a leginkább megérzik a kapu preventív hatását.
 
Íme az iskola éves beszámolójának idevágó részlete (mivel bárki letöltheti az AKG főoldaláról, természetesen gond nélkül megjelenhet itt is):
"Először fordult elő, hogy néhány felső éves tanuló rendőrségi razzia során „drog-ügybe” keveredett (füveztek), s bár maga az esemény hétvégi esti buli története volt, a vizsgálatok során kiderült, hogy az iskola környékén is megjelentek nem kívánatos külső kapcsolatok, emiatt kénytelenek voltunk napközben bezárni az iskolát."
 
Az irományaimhoz egyre aktívabban hozzászóló Baranyai István nem tudom, korábbi bejegyzésem melyik részét érezte hazugnak és összeesküvőnek. Ha erről a mondatra gondol: „a hivatalos kommunikáció szerint a rendőrségi vizsgálat idejéig [szerelik fel] a kapucsengőt”, akkor ismét csak azt tudom reagálni, hogy velem ezt közölték csibén. Ezt mondjuk egyébként sem érzem összeesküvő gondolatnak. Az írásom többi részét azonban alátámasztja a tanári beszámoló is. Nem értem hát a problémát.
 
A kommünikéhez már mindent leírtam, amit leírni szándékoztam. Már csak egy apróságot jegyeznék meg. Tudtátok, hogy egyesek szemében az iskola a kapuügy miatt elvesztette a személyiségközpontúság képét? Szerintem ez túlzás, de léteznek ilyen hangok is.
 
A dokumentum egy része egyébként teljesen a blog portfóliójába vág. Az oldalsávban megtalálhatjátok.
0 Tovább

Szimptómák – S újra szól a kapucsengő

Emlékeztek még az iskola ajtajára, ahol a kijárás mára már nehezebb, mint volt, köszönhetően egy rendőrségi vizsgálat állandósult fejleményeinek? A dolog fokozódik, forrnak az indulatok – avagy hogy határoz a tantestület, ha túl sok listát kap a portás?

Mint itt már olvashattátok, azok után, hogy egy diákot megtalálnak egy kocsmában némi illegális tudatmódosítóval, forrásaim szerint eladásra készen állva, a hivatalos kommunikáció szerint a rendőrségi vizsgálat idejéig „felszerelik a kapucsengőt és ebédszünetben (...) nem lehet kilépőcédula nélkül elhagyni az iskolaépületet” (idézet a témával korábban foglalkozó posztomból). A kapu aztán hogy, hogy nem, itt marad, kilépőcédulával, mindennel.
 
Hogy pontosak legyünk, nem csak ebédszünetben nem lehet kimenni, hanem fél kettőig, amikor a tanítás a legtöbb embernek véget ér. Igen ám, de nem is olyan kicsi az a csoport, akik már hamarabb mehetnének haza – mi például keddenként 11:45-kor már be is fejeztük a napot, sőt, van, aki 10:50-kor. Szerencsétlen portásnak ennek kezelésére átnyújtottak 6-8 listát rajta névsorokkal több évfolyamról, s lévén portás, ő aztán nem fog tudni minket a nevünk alapján beazonosítani – elvégre sosem hallja azokat. Ráadásul, mint ma megjegyezte, s ez számomra is teljességgel érthetetlen, nem névsorban vannak a listák, megduplázva a névkeresésre szánt időt. Közben persze meg van, aki sutyiban kirobog. Szó mi szó, ez a felállás minimum problémásnak nevezhető.
 
Na de nem kell félni, jön az új rendszer! Már tizedik elején is rebesgettek be- és kilépőkártyákat leolvasóval, nos, a kártya az jön is.
 
Itt le kell szögeznem, hogy engem ez az egész nem annyira érint. Nem érzem praktikusnak és helyesnek a megoldást, de nem omlik össze körülöttem a világ emiatt a megoldás miatt. A nagy többség azonban már a kilépőcédulás rendszert is eretnekségnek érezte (s volt, aki kiírta MSN-mottónak, hogy „Kapucsengő? Mi ez, zárda????” , amit már majdnem olyan mókásnak találtam, mint a Bödőcs-féle „Mi lesz a következő? A KENYÉR?!”-t annak idején), s most aztán pláne kiakadtak. S bár nem értem, miért, ez a felállás nyilvánvalóan felfoghatatlan egy személyiségközpontú suliban. Ha ezt így folytatják, be kell, hogy zárjon a suli melletti CBA, mert vevőinek 70%-a nem tud kimenni vásárolni.
 
Ez teljességgel spekuláció, de nem a sajátom, mindenesetre elgondolkodtató (igen, itt eddig a "meggyőző" szó szerepelt - a szerk.): talán történt valami, amiről minket nem tájékoztattak. Bár az eredeti verzió az – erősen túlzás – emberrablás gondolatát vetette fel, de enyhébb formában még lehet is benne valami. A suli melletti gyalogátkelőhelyen rendszeresen történnek balesetek, nehéz ott gyalogosnak lenni. Annak idején a szülők egyhangúlag nem akarták, hogy az évfolyamunk tagjai kimehessenek a CBA-ba – pedig oda még csupán a járdaszigeten is el lehet jutni, az elütés kockázata így, lássuk be, minimális. Mindezt úgy, hogy más évfolyamokról kijárhattak.
Lehet, hogy egy ’fontos embert’ – s ezt a terminust mindenki értelmezze maga – baleset ért a kínai büfé felé menet a gyalogátkelőhelyen, s emiatt a tanárok totális óvatosságra váltottak? Most meg már csak a praktikum vezérli őket?
 
Na de vissza a tényekhez! Ha feltételezzük, hogy a korábban már kitárgyalt imagevédelem érdekében, s még azért állították be ezt a rendszert, mert (ami tényleg probléma volt, de érdekes módon csak a „petyhüdtkezűbb” tanároknál engedték meg maguknak a diákok) a boltban vásárló gyerekek rendszeresen elkéstek az ebédszünet utáni óráról, akkor… akkor sem oké. Ez volt a félhivatalos magyarázat, s csupán spekulálnék, ha azt mondanám, nem igaz. Én csak annyit jegyeznék meg, hogy ez egyáltalán nem egy „AKG-s” megoldás. Nem is azért, mert tüneti kezelést nyújt, s nem oldja meg a problémát; nem is azért, mert tiltás; egész egyszerűen azért, mert a helyzet kommunikációja értékelhetetlen.
 
Személy szerint egy érthető, egyértelmű miértre vágyom, ami megmagyarázza, miért mondták először, hogy csak ideiglenes a kapuzárás, valamint azt is, hogy mi az oka, harmadrészt azt is, hogy miért jön most a kártya. Attól tartok azonban, ez csak keveseknek lenne elég. Sokan vannak, akik számára az egész helyzet elfogadhatatlan, s ezt is meg tudom érteni. Amíg nem tudom a pontos okokat, nem tudok jobb megoldást ajánlani – egyelőre csak azt tudom javasolni, egyértelműsítsük a szituációt. Ha ez megvan, visszatérhetünk arra, milyen formában érdemes egy ilyen intézkedést meghozni.
 
Egy ötletem azért van.
Mit szólnátok, ha azokat, akik rendszeresen elkésnek az ebédszünet utáni órákról, nem engednék ki? Igen, már megint a szokásos szövegelésem a következményekről – pozitívakról és negatívakról egyaránt. Túl ortodox lennék? Még mindig? Ne haragudjatok rám.

 

0 Tovább

Mindennapi naplólapok – Újabb kapu

Ha nem volt elég az eddigi kapu a tornateremnél, elég 90 fokot fordulnod, hogy megpillantsd az ikertesóját. Feltételezett anticigi-bohózat alant.

Nem egy nagy hír, maximum azért érdemel bejelentést, mert senki nem tartotta érdemesnek, hogy bejelentse vagy egyáltalán megemlítse az új kapu létét. A jelek szerint oly izgalmas és fontos dolgok történnek az iskolában, hogy ez nem üti meg a reakcióminimum szintjét.
 
Tudni kell, hogy a mögötte lévő lépcsőház nem vezet sehová, illetve, ahová vezet, ott semmi sincs. Fellógattak egy csomó remek képzőművészeti alkotást, illetve a lépcsők tetején a kis placc, teljesen szeparált hely, tele van akár kreatívnak is nevezhető falfirkákkal, üzenetekkel. Gondolom, smárhely is volt ez egy időben, de ami valószínűbb, az a cigihely.
 
Erről már írtam egyszer. A pontosság és hitelesség érdekében meg kell jegyeznem, hogy ismeretségi körömben csupán elképzeléseink vannak arról, mi célt szolgál eme kapu/kerítés. A legvalószínűbb feltevésnek tényleg a cigaretta tűnik.
 
Röviden: újabb kerítés blokálja szabad járásunk, de a hamarosan megéneklendő leszarom-szindróma miatt senkit sem érdekel, a tanárok sem közlik a tényt. Vagy abszolút értelmetlen, vagy a szokásos szemforgatás. Biztonsági okokról biztosan nincs szó, az a lépcsőház már oly sok éve ott volt és sosem zavart senkit. Igazából semmi sincs ott.
 
Ez az egész annyira fura…

Ezeken kívül további képek (nagyobb felbontásban) is elérhetőek a blog Facebook-oldalán.

0 Tovább
«
12

Apám Kurva Gazdag

blogavatar

Ez az iskola a legkisebb rossz

Utolsó kommentek