Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Brrrrrr, a csengő

A legtöbb iskolában van kapucsengő. Nálunk nem volt (egyik iskolámban sem). Egy jó darabig az AKG-ban sem volt. Most azonban minden liberális (pardonbocsánat, személyiségközpontú) elv ellenére van. Érdekes mellékzöngékkel.

A kapuügyben történt új fejleményekről írt posztok hamarosan érkeznek.

Engem sosem érintett a csengő, ugyanis otthoni kajából ebédelek és nem megyek ki a CBA-ba ebédszünetben. Cigarettázni sem cigarettázom. Engem tehát teljesen hidegen hagy a csengő és a vele járó regulahalmaz, a péntek délutánok kivételével. Hogy mi ez a csengő és milyen regulahalmazról beszélek? Kezdjük az elején.
Adott egy tanuló. Őt és barátait egy szórakozóhelyen (kocsmában - a szerk.) előállítják, mert kisebb mennyiségű fehér porral (nagyobb mennyiségű illegális tudatmódosítóval - a szerk.) flangálnak. Természetesen az AKG szellemiségével összhangban nem vágják ki őket, mint macskát szarni, megbeszélés, ilyen-olyan terápia, pár hónap múlva talán megint. Gondolom, nincs elkárhozott lélek, mindenkit megpróbálunk megmenteni. Oké. A dolog következménye az, hogy felszerelik a kapucsengőt és ebédszünetben többé nem lehet kilépőcédula nélkül elhagyni az iskolaépületet.
Nem kilépőcédulának hívják, hanem ennek is van valami frankó, személyiségközpontú neve. Mégis, annál a kifejezésnél maradnék, amit már az Abigél bentlakásos iskolájában is oly stílszerűen és helytállóan használtak Szabó Magda alakjai. Ez ugyanis tökéletesen leírja a helyzetet: ha ki akarsz menni az épületből, akár csak fél percre is a kocsihoz, kell egy papír a patrónus aláírásával, hogy [gyerek neve] [ettől eddig] elhagyhatja az iskolaépületet [tanár aláírása]. Már külön formanyomtatványa is van ennek az egésznek. Eleinte csupán a rendőrségi vizsgálat következményeként, rövidtávú dologként emlegették a csengőt és a kilépőcédulát, de valahogy ottmaradt. Nem is volt kedve eltűnni.
A korgó gyomrú gyermekek szívása M. szavaival élve egyéni szociális probléma. Akik azonban érdekesebbé tették az egész szituációt, azok a cigarettázók voltak. Nekik törzshelyük ugyanis a suli melletti CBA, az iskolaépületben ugyanis igencsak visszás lenne dohányozni. Az ajtók bezárása után jöttek a vécék, mint a gyors slukkok helyszínei. Később a konyhán keresztül(!) szöktek ki egészen addig, míg ezt a lyukat nem foltozták be a tanárok.
Folyamatosan zajlik a macska-egér harc, ahogy az iskola – a gyerekek egészségének és (vállaltan!) image-ének védelmében – próbálja megakadályozni az iskolán kívüli dohányzást. Egyes tanárok (például Nó.) órái előtt és után csendőrként körbejárja a vécéket, dohányos kölköket keresve. Az egészben persze az a legizgalmasabb, hogy értékelhető konklúzió és következmény nélkül zajlik az üldözősdi.
Most mondhatjátok, hogy „jaj, L., hiszen te még nem csináltál semmi rosszat (vagy csak nem kaptak el semmiért), honnan is tudhatnád, talán több megy ott, mint lelkizés”. Touché, elfogadom. Mégis, vajon akkor miért az a köz álláspontja, hogy ilyenkor amúgy sem történik semmi, csak beszéltek egy kicsit a patrónussal és minden megy tovább? Senkit sem láttam még a cigaretta miatt kicsapni, vagy akármilyen büntetés által sújtani. Nem is kötelező ezért büntetni a gyereket, nem. De akkor mire fel ez az álszent, szemforgató üldözősdi? Keresitek, elkapjátok, ejnyebejnye, majd vissza az első mezőre? És ha nem így van, és tényleg van büntetés, akkor mire fel él bennünk a „büntetésként beszélgetés” képe és a tanárok miért nem változtatják meg? Gyakorló pedagógusok tudhatnák, hogy ha azt hisszük, nincs büntetés, a fenyegetés fikarcnyit sem fog számítani.
Nemrég édesapámmal folytattam egy beszélgetést a tárgykörről (a blog jó ismerője). Nagyjából az alábbi párbeszéd zajlott le köztünk:
„- Komolyan, ha el akarják kapni a cigizőket, szerintem lennének olyan szülők, akiket zavar ez annyira, hogy összedobnák a pénzt egy-egy füstjelzőre az összes klotyóba. Én magam örömmel veszek egyet, mennyi az, nyolcezer forint?
- Jó, de látod, hogy semmi következménye nincs.
- Ez a baj.”
Még egy külsős is így látja. Kedves tantestület, ha ez egy fals kép, javítsák ki, mert ez árt az iskola image-ének, nem a cigarettázó gyerekek! És ha nem fals, akkor meg mire fel a szemforgatás?
2 Tovább

Tanárértékelés - Statisztika és egyéb számolgatások

A tanárértékeléseket már értékeltem itt is és itt is. Most jön a matematikai elemezgetés.

Az eredeti képlet torzított pár századot (a régi és az új eredmények közti különbséget ld. a kommentben), a helyesebb verzióért köszönet Baranyai Istvánnak - (jegy-1)/1,5+1

A dolog matematikai részéről csak annyit, hogy 7/5=1,4 – azaz 7/1,4=5. Ennek fényében kimásoltam pár eredményt az idei tanárértékelésekből (mindenki számára elérhetőek az AKG weboldalán). Hogy legyen valami értelme, a munkaközösségek értékelését választottam (most komolyan, az milyen maszkolás már, hogy összegzik az egy évfolyamon leadott szaktanári értékeléseket, és az ÖSSZESET átlagolják, s ezt az eredményt teszik ki???). Mivel itt is alpontokra (az értékelési szempontokra) van lebontva az összes eredmény, megnézzük az egyik alpontot, aztán saját szakállamra átlagolok. Arra hívnám fel a figyelmet elöljáróban, hogy a munkaközösségek nem azonosak a tantárgyakkal, hanem több tantárgyat mosnak össze benne. És ha nem lenne egyértelmű, az „összkép” nem az átlageredmény, hanem egy önálló alpont.

A számszaki értékelés nyilvános eredményei egyébként több okból is értékelhetetlenek. Az egy dolog, hogy nem tudjuk meg az adott tanár eredményeit (s én a totális átvilágítás híve lennék: tancsoportonként értékelési elemenként megtekinthető eredményeket szeretnék az egyes tanárokról – de úgy, hogy aki nem vállalja, arról nem készül értékelés (ez is nyilván elárulna valamit)), de az adott tantárgyakét sem: több tantárgyat mosnak össze „munkaközösségekké”, s a jó tanárral oktatott média az értékelhetetlen rajzórákkal átlagolódik. Minimum félrevezető. Azon meg már cinikusan felröhögtem, hogy a második idegen nyelv statisztikái nincsenek lebontva a három nyelvre: együtt szerepel a spanyol, a francia és a német.

Hadd soroljam fel a munkaközösségeket! Magyarán azt, mit mivel mosnak össze.

Alkotókörök: alkotóház, angol színház, énekkar, fotó, francia színjátszó, kerámia, rádió, stílus, színjátszó, Szubjektív, Trupp, tűzzománc, videó
2. idegen nyelv: francia, német, spanyol
Angol: angol, angol szintentartó, Circle Speak
Informatika: gépírás, informatika
Közgazdaságtan: gazdasági ismeretek, GO, YE
Matematika: matematika, matematika szakkör
Művészetismeret: anyanyelv, drámatörténet, ének, irodalom, képzőművészet, magyar, média, művészettörténet, nyelvtan, rajz
Szakképzés: ábrázoló geometria, díszlet, fotó elmélet, fotó gyakorlat, rajz-festés-mintázás
Társadalomismeret: együttéléstan, életmódtörténet, jogom van, történelem, TTI
Természettudományok: biológia, csillagászat, elsősegély, fizika, kémia, labor, termbúvár, természetismeret
Testnevelés: gyógytorna, kézilabda, kidobós, kosárlabda, labdarúgás, röplabda, sportkör, testnevelés, úszás

Hogy mi van akkor, ha felteszem a kérdést, mi köze egymáshoz a rajz és a média értékelésének? Vagy azt, hogy mit keres egy munkaközösségben a kötelező tárgy és a szakkör? Vagy ha megkérdezem, mi van, ha az irodalom eredményét akarom tudni, vagy nem akarom, hogy a nyelvtant összemossák az énekkel? Gondolom, nem számítanék valami személyiségközpontúnak. És mégis, milyen lenne, ha mi is így kapnánk a jegyeinket? Egyet "munkaközösségenként", nem is tudva, miben vagyunk rosszak? Ezzel ez az egész értékelősdi elveszti funkcióját.

Nosza! Nézzük meg a munkaközösségek „A tanár rátermettsége” részét, és osszunk 1,4-gyel! Ezúttal hívnám fel arra a figyelmet, hogy az én posztjaimban említett tanárok – az összemosások miatt – nem kizárólag azok, akikről az értékelésben szó van. Itt az adott munkaközösségben összes összemosott tantárgy összes tanáráról adott átlagos értékelés szerepel. Hmm…

Az eredmények alant már az ideális képlettel készültek.

Második idegen nyelv: 5,89; (5,89-1)/1,5+1=4,26
Természettudományok: 5,70; (5,70-1)/1,5+1=4,13
Matematika: 5,05; (5,05-1)/1,5+1=3,7 (ez ebben a kategóriában a legalacsonyabb)
Testnevelés: 5,54; (5,54-1)/1,5+1=4,03
Közgazdaságtan: 5,59; (5,59-1)/1,5+1=4,06 (épphogy négyes az iskola „fő” tantárgya…?)

Ez egy véletlenszerű merítés volt, lássuk az átlagolást az összes munkaközösségre az összes értékelési szempont szerint, természetesen átszámolva a megszokott, 1-5 skálára. A számításokat részletesen közlöm, hogy az esetleges hibákat felfedezhessük.

Szakképzés: (5,69+5,65+5,91+5,98+5,90)/5=5,826; (5,826-1)/1,5+1=4,22
Informatika: (5,64+5,79+5,35+5,52+5,57)/5=5,574; (5,574-1)/1,5+1=3,98
Alkotókör: (5,63+5,87+5,64+5,68+5,75)=5,714; (5,714-1)/1,5+1=4,14
Természettudományok: (5,43+5,70+5,29+5,38+5,61)/5=5,482; (5,482-1)/1,5+1=3,99
2. idegen nyelv: (5,43+5,89+5,90+5,91+5,86)/5=5,798; (5,798-1)/1,5+1=4,19
Testnevelés: (5,42+5,54+5,11+5,00+5,29)/5=5,272; (5,272-1)/1,5+1=3,85
Angol: (5,38+5,78+5,66+5,83+5,76)/5=5,682; (5,682-1)/1,5+1=4,12
Társadalomismeret: (5,33+5,86+5,47+5,50+5,66)/5=5,564; (5,564-1)/1,4+1=4,04
Művészetismeret: (4,96+5,33+4,86+4,97+5,20)/5=5,064; (5,064-1)/1,4+1=3,7
Matematika: (4,75+5,05+5,09+5,34+5,11)/5=5,068; (5,068-1)/1,5+1=3,71
Közgazdaságtan: (4,60+5,59+4,72+4,92+4,99)/5=4,964; (4,964-1)/1,5+1=3,64

Mindamellett, hogy ezek a statisztikák is összemosott, egymásba pakolt tantárgyak alapján álltak össze, mégis sokkal kifejezőbbek, mint a sokszor sokas táblázat álcázó jelleggel átskálázott, maszkoló maszatolásai. Talán azért, mert ezek nem annyira hízelgőek, mint amilyennek a sokszorosan megkevert, "cseles" variálások. Ez persze csak feltételezés.

A munkaközösségek (hmmph...) eredményeit átlagolva - természetesen ötös skálán - 3,93-at kapunk. Mindenki döntse el, elegendő-e ez egy olyan szintű és súlyú (és jelentőségű...) iskolába, mint az AKG.

0 Tovább

Tanárokról, tanórákról, tanárértékelésekről

Talán még emlékeztek arra az írásomra, ahol a tanárértékelésről írtam. Mivel a közelmúltban egy jót kiabált velem a fizikatanárom, s mi másról, ha nem a tantárgyáról szóló Óráról-órára posztról. Esetleg emlékezhettek még a hozzászólására is, aminek második felét akkor egy "Mindegy..."-gyel reagáltam le. A közelmúlt eseményeinek fényében úgy érzem, mégis ki kell fejtenem ezt a teljesen egyértelmű kérdéskört. S ha már itt vagyok, akkor még egy kört teszek a tanárértékelésekről.

Szeretném megkérni az olvasóimat, hogy emlékezzenek vissza általános iskolai vagy gimnáziumi tanulmányaikra. Válasszanak ki egy tantárgyat, ízlés szerint. Idézzenek fel emlékeket, jókat vagy rosszakat, az órákról. Van egy ezresem, hogy nem a tankönyv, a tanulási technika vagy a dolgozatok betűtípusa jut eszetekbe, hanem a tanár és az, ahogy ő tanított. Nemegyszer hallottunk már olyan történeteket, hogy egy tantárgyat egy tanár alatt utált, a másik alatt meg szeretett valaki - egész egyszerűen az órák megváltozott légköre és a más (jobb) előadásmód miatt. Mindenkinek volt ilyen az életében, nem is egy. A környezetemben lévő felnőttektől és gyerekektől is egyaránt tudnék példákat hozni (természetesen magamtól is), s mindannyian arra emlékeznek legélesebben, milyen volt a tanár. Még az is teljesen normális, hogy a tanórát (vagy akár a tantárgyat!) egy az egyben összekapcsolják a tanárral. Igazából nem is értem, miért magyarázom ezt, szerintem ez teljesen egyértelmű. A tanár fontosabb tényező, mint mondjuk a tankönyv.

Ezt az AKG is tudja ám - elvégre tanárértékelés van nálunk és nem tantárgy-, vagy tanóraértékelés. Na de akkor miért akadnak ki a tanárok azon, amikor vérbő részletességgel leírom hol saját, hol a csoportom problémáit az adott tanóráról, s igen, nemegyszer a tanárról? Az egy dolog, hogy az AKG tanárértékelési rendszere (s ha eddig nem olvastad volna a tanárértékelésről szóló írásomat, javaslom, most tedd meg) egyszerre túl cenzúrázott és túl általános, de ez nem jelenti azt, hogy maga az iskola – legalábbis elvben – ne törekedne a problémafelvetésre a diákok részéről. Az biztos, hogy az eddigi finomkodó vagy csupán számszaki értékelések után ez akár meglepetésként is érhetni a naivabb (vagy kevésbé tapasztalt) tanárokat, de attól, mert egy problémáról senki sem beszél, attól még létezik. Mint már írtam, örömmel leszek arca ezeknek a kérdéseknek, még akkor is, ha ez néha, hmm, az AKG szellemiségéhez nem egészen illő reakciókkal jár – s ezt, akinek nem inge, természetesen ne vegye magára.

A tanárértékelésre ismételten visszatérve: talán már feltűnt, hogy a pontozás egytől hétig terjed, a hivatalos megfogalmazás szerint azért, hogy „ne a szokások vezessenek”. Na de akkor mi? Miért precízebb egy olyan értékelés, amit az „értékelők” olyan skálán értékelnek, amit nem ismernek és sosem használnak? Mi a baj a „megszokott” 1-5 rendszerrel, ahol mindegyik számot azonnal tudunk értelmezni, már mindhez rendeltünk kifejezéseket, fogalmakat és szintezést és azonnal meg tudjuk állapítani a köztük lévő különbséget? Ha most megkérdeznélek, kedves olvasó, hogy hetes skálán adott négyes vagy az ötös skálán adott hármas ér többet, meg tudnád csuklóból válaszolni a kérdésem? A matematikai átszámításra és statisztikákra (egyáltalán nem dicséretesek) egy másik posztban visszatérünk.

Azt is elregéltem már, hogy az AKG weboldalán erőteljesen cenzúrázott formában szerepelnek a számszaki értékelések eredményei: gyakran több tantárgyat is összemosnak, s „természetesen” a tantárgyak átlageredményeit rakják ki, nem a tanárokét. A tanárok persze megkapják a róluk szóló eredményeket, ezeket azonban nem kötelesek közölni a diákokkal – magyarán azokkal, akik értékelték őket. Ó, és a tanárértékelés kötelező. Lovely.

Az írásos értékeléssel kapcsolatban sok új mondanivalóm nincs, 1) a tény, hogy csoportosan írjuk, elkerülhetetlenül homogenizálja a véleményeket, s 2) nemegyszer döntenek úgy a gyerekek – hol saját döntésre („ezen úgyis csak kiakadna”, az egyik angoltanárnő kapcsán), hol patrónusi nyomásra (ez túlzás, ilyet igazán nem írhattok, ennyire nem lehet rossz a helyzet, ugye. gyerekek? (mindezt úgy, hogy a patrónusnak, lássuk be, köze sincs az adott szakórához)), hogy problémáikat nem írják le. Az bőven lehetséges, hogy ebben csak én vagyok tájékozatlan, de arról speciel nem tudok, hogy a tanárok az írásos értékelést milyen formában kapják meg (nem hinném, hogy mind a 700 oldalt készhez kapnák, akkor viszont felmerül a kérdés, hogy a „feldolgozók” hogy dolgoznak fel – a számszaki értékelés bevitele egy dolog, az írásbeli esetleges tömörítése egy másik), s én arról sem tudok, hogy a tanárok ezzel kapcsolatban bármilyen formában visszajeleztek volna. Ismétlem, a fenti kettő kérdésre válasz lehet az én tájékozatlanságom, de akkor is felvetésre érdemesnek érzem őket. S még egy kérdés: ha nem „kurtítják” az írásos értékelést, akkor a tanárok végigolvassák egyáltalán?

Az írásos statisztikákat nem tudom statisztikai formában értékelni, de a számszaki megkavart, maszkoló statisztikáit igyekszem a legjobb tudásom szerint szétszedni és megvilágítani.

0 Tovább

Reakció: Bede Márton és a konzekvencia

Elnézést kérek mindenkitől, akit ez rosszul érint, de ma egy rendhagyó poszt következik, aminek igazából semmi köze az AKG-hoz. Mindössze feleleveníteném egy korábbi írásom és az abban emlegetett cikk szerzőjét

A „Bede, kérem, arról beszéljen, amit ismer!” c. bejegyzés itt olvasható.
Mint rendszeres olvasóim már észlelték, annak idején már – amennyire tőlem tellett – lereagáltam Bede Márton alternatív oktatást (konkrétumok nélkül) szapuló írását. Mostani írása az otthonszülésről sok párhuzammal és néhány meglepő különbséggel bír. Bár nem áll szándékomban antibedeblogot formálni az Apám Kurva Gazdagból, a konnotációk miatt, gondoltam, reagálok erre is. Szóval azok, akik csak a suli mindennapjaira kíváncsiak, nyugodtan menjenek balra el – akit érdekelnek az írásaim, maradjanak csak még pár bekezdésig.
 
Nosza. A különös ebben az írásban számomra az, hogy – mindannak ellenére, hogy még párhuzamot von az alternatív oktatást és az otthonszülőket pártolók közt (megnéznék mondjuk erről egy felmérést) – más megítélés alá helyez a szerző két olyan dolgot, amit hasonlóképp értékel. Tisztában vagyok vele, hogy a poszt főleg a Geréb körüli médiahype-ról szól, de azért nyilvánvalóan előkerül maga az otthonszülés is.
 
Hadd térjek át egy másik témára egy bekezdés erejéig! A minap egy magasabb évfolyamra járó ismerősöm megkérdezte a véleményem via MSN és elég nehezére esett elfogadnia a tényt, hogy erről a témáról saját véleményem – koromnál és egyelőre nememnél is fogva – nem igazán lehet. Csupán azokat az érveket és gondolatokat tudom továbbítani, amik kellőképp meggyőzőek voltak számomra – mindemellett azonban nyilvánvalóan szükség van tényekre is a megfelelő érvrendszer mellé. Előbbi hiányában nem állt szándékomban állást foglalni.
Ezt csak azért mesélem el, mert utólag visszanézve érdekes megnézni, milyen formában hozták fel és prezentálták az ehhez hasonló témákat AKG-s tanáraim. Két eset jut most eszembe, s erről majd egy külön posztban fogok értekezni.
 
Bede írására visszatérve: rendkívül vicces olvasni, ahogy kifejti, hogy „a megrögzött antigerébistáknak is illene belátniuk, hogy tetszőleges magyar kórházzal ezerszer annyi gond van, az orvosok hozzáállásától a vécépapír hiányáig.”.Ez a kijelentés annak fényében olyan mókás, hogy korábban az alternatív oktatás kapcsán kifejtette, hogy igaz az, hogy az állami iskolák pocsékak, de ez még mindig jobb az alternatív módszereknél (amikről, szeretnék ismét emlékeztetni mindenkit, egy sort sem írt). Mit mondjak erre? Kettős mérce annak ellenére, hogy párhuzamot vont az otthonszülést és az altersulikat pártoló emberek között?
 
Innentől kezdve nem értem, miről beszél. Mindannak ellenére, hogy bejegyzése végén egy félmondatban megjegyzi: az otthonszülés sem menő, írásában sokkal nagyobb hangsúlyt helyez az „állami” megoldás hiányosságaira. Korábban azt állítja, hogy „alapvető […], hogy mindenki ott szül, ahol akar”. Erre csak azt tudom reagálni – teljességgel tisztában léve azzal, hogy mások érveit szajkózom –, hogy engem jobban meggyőzött ez az írás a Vastagbőrön, melynek lényege: mindenki születhessen úgy, ahogy neki jó. Az enyhe cinizmust leszámítva rendkívül tetszik ez a gondolat. Valahol talán Bede is egyet tud érteni ezzel, hiszen azért leírja azt a minimum vitatható állítást, hogy „a hívők bármennyire is az ellenkezőjét állítják, rendkívül egoista módon a saját boldogságuk érdekében választják az otthon szülést (sic!).” Innentől kezdve egyrészt nem értem, mit is akar valójában mondani, másrészt továbbra sem értem, miért helyezi az otthonszülésnél kellemetlenebb megítélés alá az alternatív oktatást.
 
„Az otthon szülés (sic!) tehát egy különös hóbort, amit a többség köteles tolerálni, az államnak pedig illene megadnia hozzá minden segítséget.” – írja most. Az alternatív oktatásról írt bejegyzésében azonban még így fogalmazott: „Az otthonszülő szekta (amely egyébként számtalan ponton érintkezik a gyereket a közoktatástól óvókkal) is ugyanígy, a gyerek boldogulására hivatkozva kísérletezik mindenfélével. És éppen ezzel, a kísérletezéssel van a legnagyobb baj.”. Inkonzisztensnek érzem gondolatait.
 
Még egy idézet, aztán már végzünk is. Az alternatív oktatásról írt bejegyzését az alábbi bekezdéssel zárja Márton:
„Önmagával mindenki azt csinál, amit akar. De a szerencsétlen, tiltakozni képtelen gyereket bevinni mindenféle kalandokba a hülye keresztnévtől a furcsa gimnáziumig egyszerűen nem fair. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy Magyarországgal sok baj van, és dicséretes, ha valaki ezeken javítani akar. A csalánt viszont nem a gyerekkel illik verni.”
Gondolatban cseréljük ki a furcsa gimnáziumot az otthonszülés szóra! Van bármi különbség? Én speciel azt mondanám, még jobban is illik oda, mint az előbbi. Elvégre, mint annak idején már leírtam, a gimnazista gyerek már tud tiltakozni, ellentétben Bede állításával. Tisztelettel megjegyezném azonban, hogy ha valaki, akkor a még meg sem született magzat aztán tényleg nem tudja megvédeni magát.
0 Tovább

Vállalás

V Á L L A L Á S


Vállalom, hogy a 2010-es májusi témahéten a szabályoknak megfelelően nem fogyasztok alkoholt, nem cigarettázom, nem hozok magammal és nem használok egyéb tudatmódosító szereket.


Vállalom, hogy amennyiben a fenti vállalást megszegem, azzal kockáztatom saját részvételemet a következő elutazós témahéten, illetve azt is kockáztatom, hogy az évfolyam elutazzon a következő témahétre.

 

Vállalom:

 

 

………………………………………….

                        aláírás

 

Nem vállalom:

 

 

………………………………………….

                        aláírás


2010. április 26.

(ide jöhetne valami cinikus kommentár, de teljesen felesleges, nem...?)

0 Tovább
«
12

Apám Kurva Gazdag

blogavatar

Ez az iskola a legkisebb rossz

Utolsó kommentek