Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Óráról órára – 8.: Informatika (7. o)

Mint láthattátok az előző informatikaposztnál, tettem egy zárójeles megjegyzést a címben. Éles elméjű olvasóim bizonyára már rájöttek, hogy hetedikben és kilencedikben valószínűleg más tanított mást az informatikaórán. Bravó, kedveseim, ki fogok sorsolni köztetek egy Firefox böngészőt. Nos, tehát térjünk rá a hetedikes informatikaórákra.

Adott R. tanárnő. Őt én emberileg szerettem, nem kevesen viszont utálták. Egyszer majdnem elküldték az iskolából is. F. idősebb iterációja, egy olyan tantárggyal, ahol könnyebb pórázon tartani a gyerekeket. Fegyelmezni egyébként nem igazán tudott, a kupacom egy normális órán megette volna. Itt azonban el lehetett vele lenni. Kilencedikben ő tanította a gépírást (az volt az informatikaóra), hetedikben vele kezdtük a normál informatikát a hullaegyszerű Word átvételével.
Namármost, szerintem mindenki félkómában töltötte azokat az órákat. Betűtípus, WordArt, címsor, kép beszúrása, objektumsorrend, ilyen alapvető dolgokkal traktáltak minket. A csoportbeosztás a következőképp nézett ki: két csoport, az évfolyam névsor szerint kettévágva, egyik csütörtök délután duplaóra az egyiknek, másikon a másiknak. Amelyiknek éppen nem volt órája, mehetett haza.
Egyik délután eltévesztettem az órarendet (könnyű összekeveredni) és pont a másik csoportnak volt órája. Anyázva hazamentem. Sikeresen összekavartam az agyam és jövő héten meg elfelejtettem bemenni az órára. Aztán megint. Mivel senkinek nem hiányoztam és gyűlöltem a triviális informatikaórákat, a továbbiakban elégedetten mentem haza minden csütörtökön fél kettőkor. Egészen az év végéig.
Pontosan, a tanév második felében csesztem bejárni az informatikaórákra. Mi lett a dolog vége? Idézet az értékelőmből:
„L. mindig figyelmesen és fegyelmezetten dolgozott az órák folyamán. A tanult programokat nagyon jól kezeli. A tanév során csak egy dolgozatot írt meg, ami jelesre sikerült. Képességei alapján (figyelembe véve az órai feladatmegoldásait is) éves munkáját jelesre (5) zárom.
WTF? A dolog soha többé nem került elő.
Elvesztem a bürokráciában vagy ennyire látszott, hogy megy az anyag? Nem tudom.
0 Tovább

Óráról órára – 7.: Informatika (8. és 10. o)

Csak, hogy végre legyen valami pozitívum is, itt egy tantárgy, amivel (és tanárával) maradéktalanul elégedett vagyok. Informatika.

Adott egy humoros tanár és egy alapjáraton nem túl szerethető tantárgy (Nó. úr egyébként matematikát is tanít). De komolyan, hogy nem lehet szeretni egy olyan fazont, aki informatikaóra közben énekelget, a Wikipediáról kérdezget minket és a nyolcvanas évek slágereit bömbölteti egyesek rémületeire, mások szórakozására? Egyik órán lejátszotta az MDF kampányvideó-összevágását. Másikon a kétéves fiának partizánakcióiról mesél. Mindeközben mi a duplaórák során végigveszegetjük alkalmazásról alkalmazásra a volt érettségi feladatsorokat, mindig van valami aranyköpés, valami röhögnivaló. Egy joviális emberről beszélünk, akinél lehet húsz percet késni az óráról, de azért van a tekintetében olyankor valami, amiért nem csinálsz rendszert belőle. Egy olyan pasas, aki tényleg képes elmagyarázni az informatikát az osztálynak és az évfolyam harmadát elvinni előrehozott érettségire. S valaki, akivel azért mindennek ellenére olyan nagyon közeli kapcsolatba mégsem kerül az ember.
Nehéz hosszasan írni egy informatikaóráról, lévén igencsak személytelen a tantárgy. Mit tudnék még mondani? Itt van a pársoros szöveges tanárértékelés legnagyobb része:
„Problémás egy informatikatanár értékelése. Elvégre mit lehet egy tanár-diák kapcsolatról mondani? Azt gondolom, csak emberként lehet értékelni egy informatikatanárt. S ebből a szempontból semmi okunk sem lehet a panaszra. Egy segítőkész, humoros, kellőképpen laza órákat tartó tanárral van dolgunk. Az egyesek számára talán steril anyagot jól tanítja, sokunk számára akár élvezetessé is teszi. Annyit segít, amennyit kell, nem fojtja el vaskalaposan az interakciónk. Az órák hangulata alapvetően jó, és ez mindig a tanárnak köszönhető. Nincsenek órai konfliktusok, szerintem senki sem várja undorodva az informatikaórát.”
S egy másik az év végi értékeléséből (amit már én kaptam tőle és nem fordítva):
„Zsebében egy jeles [az érettségin], s ha kell, használja majd – ha nem kell, akkor meg nem. Munkájához, fennkölt humorához és a kifinomult öniróniához ezúton gratulálok!”
Róla, azt hiszem, ennyi elég is. Ritka az, hogy valamiről nem tudok kritikát megfogalmazni, de az informatikaóráknál még csak káka sincs, amin csomót kereshetnék.

 

0 Tovább

Óráról órára – 9.: Informatika/Gépírás (9. o.)

Essünk túl ezen is. Nincs túl sok írnivalóm a gépírásról. Ez ugye a hivatalosan csak tízujjas vakírásként ismert technika, nulláról teljes tudásig heti három órában. Nekem némi év eleji zötykölődésen kívül nem volt vele bajom, ötödik lettem az országos versenyen, szeretek gép előtt ülni, kiélhettem maximalizmusom és remek indikátora volt a tanév lassú csorgásának.

Ezt is R. tartotta. Mi jól elvoltunk, bár az első órákon kissé ideges voltam, hogy előkerül-e esetleg a hetedikes informatika. Nem tette. Sokan utálták a tárgyat és annyit késtek, amennyit tudtak. Igazából csak ismételni tudom magam a hetedikes informatikaórák kapcsán: normál órán szétszedték volna, itt azonban a kis teremben aránylag rendet tudott tartani.
 
Egy apróságot azért kiemelek róla, mert ez nagyon megmaradt: ez a gépírásverseny nem az iskola épületében volt, máshol. Miután lement a tízperces írás és mindenki kiment, míg összegezték az eredményeket, én egy kis sétálgatás után ráakadtam R.-re és egy osztálytársamra, akik talán a békebeli hippikorszakot megidézendő elégedetten cigarettáztak egymás mellett.
 
Ez lenne a valódi, eredeti AKG-s gondolatvilág, hm? 
0 Tovább

Óráról órára – 8.: Informatika (7. o)

Mint láthattátok az előző informatikaposztnál, tettem egy zárójeles megjegyzést a címben. Éles elméjű olvasóim bizonyára már rájöttek, hogy hetedikben és kilencedikben valószínűleg más tanított mást az informatikaórán. Bravó, kedveseim, ki fogok sorsolni köztetek egy Firefox böngészőt. Nos, tehát térjünk rá a hetedikes informatikaórákra.

Adott R. tanárnő. Őt én emberileg szerettem, nem kevesen viszont utálták. Egyszer majdnem elküldték az iskolából is. F. idősebb iterációja, egy olyan tantárggyal, ahol könnyebb pórázon tartani a gyerekeket. Fegyelmezni egyébként nem igazán tudott, a kupacom egy normális órán megette volna. Itt azonban el lehetett vele lenni. Kilencedikben ő tanította a gépírást (az volt az informatikaóra), hetedikben vele kezdtük a normál informatikát a hullaegyszerű Word átvételével.
 
Namármost, szerintem mindenki félkómában töltötte azokat az órákat. Betűtípus, WordArt, címsor, kép beszúrása, objektumsorrend, ilyen alapvető dolgokkal traktáltak minket. A csoportbeosztás a következőképp nézett ki: két csoport, az évfolyam névsor szerint kettévágva, egyik csütörtök délután duplaóra az egyiknek, másikon a másiknak. Amelyiknek éppen nem volt órája, mehetett haza.
 
Egyik délután eltévesztettem az órarendet (könnyű összekeveredni) és pont a másik csoportnak volt órája. Anyázva hazamentem. Sikeresen összekavartam az agyam és jövő héten meg elfelejtettem bemenni az órára. Aztán megint. Mivel senkinek nem hiányoztam és gyűlöltem a triviális informatikaórákat, a továbbiakban elégedetten mentem haza minden csütörtökön fél kettőkor. Egészen az év végéig.
 
Pontosan, a tanév második felében csesztem bejárni az informatikaórákra. Mi lett a dolog vége? Idézet az értékelőmből:
 
„L. mindig figyelmesen és fegyelmezetten dolgozott az órák folyamán. A tanult programokat nagyon jól kezeli. A tanév során csak egy dolgozatot írt meg, ami jelesre sikerült. Képességei alapján (figyelembe véve az órai feladatmegoldásait is) éves munkáját jelesre (5) zárom.
 
WTF? A dolog soha többé nem került elő.
Elvesztem a bürokráciában vagy ennyire látszott, hogy megy az anyag? Nem tudom. 
0 Tovább

Óráról órára – 7.: Informatika (8. és 10. o)

Csak, hogy végre legyen valami pozitívum is, itt egy tantárgy, amivel (és tanárával) maradéktalanul elégedett vagyok. Informatika.

Adott egy humoros tanár és egy alapjáraton nem túl szerethető tantárgy (Nó. úr egyébként matematikát is tanít). De komolyan, hogy nem lehet szeretni egy olyan fazont, aki informatikaóra közben énekelget, a Wikipediáról kérdezget minket és a nyolcvanas évek slágereit bömbölteti egyesek rémületeire, mások szórakozására? Egyik órán lejátszotta az MDF kampányvideó-összevágását. Másikon a kétéves fiának partizánakcióiról mesél. Mindeközben mi a duplaórák során végigveszegetjük alkalmazásról alkalmazásra a volt érettségi feladatsorokat, mindig van valami aranyköpés, valami röhögnivaló. Egy joviális emberről beszélünk, akinél lehet húsz percet késni az óráról, de azért van a tekintetében olyankor valami, amiért nem csinálsz rendszert belőle. Egy olyan pasas, aki tényleg képes elmagyarázni az informatikát az osztálynak és az évfolyam harmadát elvinni előrehozott érettségire. S valaki, akivel azért mindennek ellenére olyan nagyon közeli kapcsolatba mégsem kerül az ember.
 
Nehéz hosszasan írni egy informatikaóráról, lévén igencsak személytelen a tantárgy. Mit tudnék még mondani? Itt van a pársoros szöveges tanárértékelés legnagyobb része:
 
„Problémás egy informatikatanár értékelése. Elvégre mit lehet egy tanár-diák kapcsolatról mondani? Azt gondolom, csak emberként lehet értékelni egy informatikatanárt. S ebből a szempontból semmi okunk sem lehet a panaszra. Egy segítőkész, humoros, kellőképpen laza órákat tartó tanárral van dolgunk. Az egyesek számára talán steril anyagot jól tanítja, sokunk számára akár élvezetessé is teszi. Annyit segít, amennyit kell, nem fojtja el vaskalaposan az interakciónk. Az órák hangulata alapvetően jó, és ez mindig a tanárnak köszönhető. Nincsenek órai konfliktusok, szerintem senki sem várja undorodva az informatikaórát.”
 
S egy másik az év végi értékeléséből (amit már én kaptam tőle és nem fordítva):
 
„Zsebében egy jeles [az érettségin], s ha kell, használja majd – ha nem kell, akkor meg nem. Munkájához, fennkölt humorához és a kifinomult öniróniához ezúton gratulálok!”
 
Róla, azt hiszem, ennyi elég is. Ritka az, hogy valamiről nem tudok kritikát megfogalmazni, de az informatikaóráknál még csak káka sincs, amin csomót kereshetnék.

 

0 Tovább

Apám Kurva Gazdag

blogavatar

Ez az iskola a legkisebb rossz

Utolsó kommentek