Szeretnék itt és most köszönömöt mondani.
Rendkívül konkrét, amiről most írni akarok, nem is lesz talán annyira hosszú. A kedves olvasók sejthetik, hogy a tanárok nem jártak örömtáncot a blog olvasásakor, persze nem is vártam el, hogy kinevezzenek igazgatóvá. Lényeg a lényeg, vegyes a blog megítélése minden korosztályban és társaságban, a tanárokat megnézve egy dologért azonban mindentől és mindenkitől függetlenül szeretnék köszönetet mondani: azért, hogy gondoljanak bármit a blogról és mondjanak ebből el nekem bárhogyan bármennyit, az órákon ez nem kerül elő, az órai munkát nem befolyásolja, az effektív tanár-diák kapcsolatunkban nem tényező. Ugyanúgy kérdezem meg, hogy kell ezt ragozni vagy mit jelent ezt vagy mi ez a dolog és ugyanúgy kapok választ. Ezt köszönöm. Sok tanárral nincs és néhánnyal nem is lesz már órám, akikről írtam, de akikkel van, nekik mindannyiuknak szeretném ezt megköszönni.
Ezt a posztot már egy ideje meg akarom írni, de a mai történések miatt tényleg nekiültem. Az órakezdés előtt a blogról és néhány problémás eseményről meséltem nekik, illetve társalogtunk. Ott volt a teljes csoport, igencsak benne voltunk a történet közepében (nézzétek el nekem a konkrétumok hiányát), amikor elméletben kezdődött az óra.
Megkérdeztem, kaphatok-e pár percet, hogy befejezzem. Megkaptam. Annyira rápörögtünk, hogy már pár tanár is a képbe került, ekkor a tanár azt mondta, kimegy, amíg befejezzük, mert ő mindkét oldalt hallja - tanárokat, diákokat egyaránt. Hagyta, hogy befejezzük az akkor és ott tényleg fontos beszélgetést, adományozott rá időt és teret, hogy szabadan tudjunk pár dologról beszélni - s ő sem folyt bele jobban, mint amennyire szeretett volna.
Ezt külön köszönöm, az első bekezdésért pedig külön köszönet az összes jelenleg tanító tanárnak.
Virtuális kalapemelés
Virtuális kalapemelés
Szeretnék itt és most köszönömöt mondani.
Rendkívül konkrét, amiről most írni akarok, nem is lesz talán annyira hosszú. A kedves olvasók sejthetik, hogy a tanárok nem jártak örömtáncot a blog olvasásakor, persze nem is vártam el, hogy kinevezzenek igazgatóvá. Lényeg a lényeg, vegyes a blog megítélése minden korosztályban és társaságban, a tanárokat megnézve egy dologért azonban mindentől és mindenkitől függetlenül szeretnék köszönetet mondani: azért, hogy gondoljanak bármit a blogról és mondjanak ebből el nekem bárhogyan bármennyit, az órákon ez nem kerül elő, az órai munkát nem befolyásolja, az effektív tanár-diák kapcsolatunkban nem tényező. Ugyanúgy kérdezem meg, hogy kell ezt ragozni vagy mit jelent ezt vagy mi ez a dolog és ugyanúgy kapok választ. Ezt köszönöm. Sok tanárral nincs és néhánnyal nem is lesz már órám, akikről írtam, de akikkel van, nekik mindannyiuknak szeretném ezt megköszönni.
Ezt a posztot már egy ideje meg akarom írni, de a mai történések miatt tényleg nekiültem. Az órakezdés előtt a blogról és néhány problémás eseményről meséltem nekik, illetve társalogtunk. Ott volt a teljes csoport, igencsak benne voltunk a történet közepében (nézzétek el nekem a konkrétumok hiányát), amikor elméletben kezdődött az óra.
Megkérdeztem, kaphatok-e pár percet, hogy befejezzem. Megkaptam. Annyira rápörögtünk, hogy már pár tanár is a képbe került, ekkor a tanár azt mondta, kimegy, amíg befejezzük, mert ő mindkét oldalt hallja - tanárokat, diákokat egyaránt. Hagyta, hogy befejezzük az akkor és ott tényleg fontos beszélgetést, adományozott rá időt és teret, hogy szabadan tudjunk pár dologról beszélni - s ő sem folyt bele jobban, mint amennyire szeretett volna.
Ezt külön köszönöm, az első bekezdésért pedig külön köszönet az összes jelenleg tanító tanárnak.
Kisszínes a Lego League-ről
Ismét kisszínes.
"2010. november 14-én, Szegeden az AKG LEGO-robot építő csapata megnyerte a Robotkonstrukciós díjat, a Legjobb Robot-Game díjat, 4. helyezést ért el a Kutatás kategóriában és a regionális verseny bajnoka lett. Csapatunk december 10-én Pozsonyban mérkőzik meg a visegrádi országok legjobbjaival."
Itt és itt érdemes olvasni róla. Az előbbiből egy bekezdésnyi részletet prezentálnék:
Az FLL azért is izgalmas, mert nem csak programozni és robotot építeni kell benne, hanem az év témájához kapcsolódóan a diákoknak valamilyen témát, problémát is választaniuk kell, abban kutatást kell végezniük, majd egy prezentációt kell tartaniuk a probléma valamilyen megoldásáról. A mi iskolánkban nagyon nagy hagyományai vannak az elsősegély oktatásának, nem véletlen, hogy a diákok egy olyan okostelefon alkalmazás ötletével álltak elő, ami segít az elsősegélynyújtásban vészhelyzet esetén. A prezentációnk jól sikerült, csak az időkorlátot nem tudtuk tartani. Nem is csoda, hiszen korábban nem is vettük észre, hogy van időkorlát.
A gratula mellé hozzáfűznék pár dolgot, amik már szerepeltek a blogon: egy talán kissé cinikus hozzászólás, valamint egy, illetve még egy poszt.
Kisszínes az vörösiszap-károsultakról
Minden kommentár nélkül megjegyezném, hogy a suli a maga baráti incentíváival (jótékonysági bolhapiac, árverés, kávézó hétfő délután) egy ötszázötvenezres összeget fog eljuttatni egy kolontári családnak.
Szép kezdeményezés, örülök, hogy ekkora összeg jött össze.
http://akg.hu/foto/2010jotekonysagi/index.html
A "súlytott" pontos j...
(a vörösiszap meg nem árvíz... 1-1)
Utolsó kommentek