Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kreatív Napok II. – Kreatívatlan Napok

Az első Kreatív Napokról pozitívan írtam („egészségesen magas szinten volt a hülyeség az előadásokon, én mindenképp jól szórakoztam”), kiemelve, hogy izgatottan várom, mi lesz a következőn. Hogy mit kaptunk? 5x~200 oldalas szövegek robotikus írását négy napon keresztül.

Talán az volt az első Kreatív Napok legnagyobb erénye, hogy tényleg kreatív dolgokat kellett csinálnunk: kis előadásokat, ilyeneket. Volt ötletelés, ilyenek: volt, amiket vegyes csoportokban, itt szerintem jól működött. A mostani Kreatív Napok azonban, ebben szerintem megegyezhetünk, a kreativitás csíráit sem tartalmazták.
Most minden csoport a saját nyelvében, általában egyszemélyes munkában (nálunk legalábbis így volt) írt 4 darab 200-250 és egy darab 150-200 szavas szöveget Magyarország, Budapest, AKG, (német)csoport, én témákban (nem, nem mindenki rólam írt, bár érdekes kísérlet lett volna) – ezeket a kedves cserediákok kapják majd meg. Hogy hol a baki ebben az egészben szervezési szempontból – azt leszámítva, hogy kreatívnak nehezen nevezhető a feladat és nem szakít el a „hétköznapi” némettanulástól? Ott, hogy az emberi feladatmegoldási sebesség olyan, mint a légnemű anyagok: kitölti a rendelkezésre álló teret. Ha öt napot kapsz valamire, nagy valószínűséggel négy nap és huszonkét óra, illetve öt nap és két óra közt várható a befejezés. Ezt a feladatot mi szótárakkal, állandó tanári felügyelettel és segítséggel, a táblára felírt fogalomtárral oldottuk meg.
Namármost, 18 németóránk van egy héten, a péntekieken filmet néztünk, így marad 15, amit ezzel töltöttünk. Az összidő tehát 4x85 (a reggeli duplaórák öt perccel rövidebbek, mint az órák külön lennének) + 7x45 = 340+245=585 perc. 585 perc ~1000 szóra, ami azt jelenti, hogy ha a tanári segítséget nem nézzük, percenként két szó írásával abszolválható a feladat. Ha azt vesszük, hogy a tanári segítség (fogalomösszegyűjtés, -felírás stb.) elveszi az órák felét, ami egy brutális túlzás, akkor percenként négy szó elegendő, arról már nem is beszélve, mennyit segítenek ezek a fogalmak. Ha akartuk volna, ezt egy vagy két nap alatt összedobhattuk volna, tényleg, nem ennyire nagy dolog, hogy négy napot igényelne. Olyan gyerekekről beszélünk, akik nem is rosszul abszolválták az A2-es vizsgát, ráadásul szótárral és segítőkész tanárokkal vannak felszerelkezve. Ez nem egy négynapos feladat.
Még ha igényelne is négy napot, legalább lenne kreatív! Jelen formájában azonban ez nem volt más, mint a heti egy 45 perces írásóránk felfújása Zeppelin-méretűre. Favágás a köbön, és tényleg, egész egyszerűen unalmas. Kreatívnak nevezni – pláne az első Kreatív Napok fényében – igencsak nagy ugrás a valóság talajától.
Pénteken filmet néztünk németül. Ha más nem, ez tényleg más, mint a hétköznapi órák. Tényleg limonádé volt, de ezúton is közölném: szerintem nem volt rossz. Speciel tőlem távol áll az a világ, de érdekes volt. Hmm… lehetett volna németfilmnézős Kreatív Napok, anno úgyis volt ilyen témahetünk olyan filmekkel, mint A hosszútávfutó magányossága. Néztünk mi már máskor is film(részlet)eket németórákon. Tudom, hogy már korábban is volt ilyen KN, látom, hogy máshová nem fér bele egy ilyen feladatsor, de még házi feladatnak is jobb lett volna ez, mint négy napnyi tömény, szünet nélküli unalmas és fárasztó szövegírás "kreatív" feladatként elnevezve.
Ja, és a múltkori héttel ellentétben (akkor témahetek voltak az egész iskolában) a többi óra teljesen normális volt. Bár ez a mi csoportunkban az angol esetén nem látszik meg (és a média sem nevezhető egy kőkemény, magolós reáltárgynak), a dologból így teljességgel hiányzott a különlegesség. Csak azt tudnám, hogyhogy nem érkeztek olyan visszajelzések a tanárok felé, hogy megvariálják ezt a rendszert – azt tudom, hogy a körülöttem lévők halálra unták magukat.
A harmadik Kreatív Napok áprilisban lesz(nek), ha jól tudom, valamiféle projektet csinál mindenki. Ennél csak jobb lehet. Ennél csak kreatívabb lehet. A mostani Kreatív Napok csak Napok volt(ak).
0 Tovább

Statisztika már megint

Rendszeres olvasóim emlékezhetnek a „Miért jó egy alternatív iskola?” c. könyvből kivett diagramra, és az az alapján levont összefüggésekre. Emlékezhetnek arra is, hogy kiderült, elnyomtatták a diagramot, s hogy még ezen is össze tudunk zörrenni Baranyai Istvánnal (a könyv oldaláról készült fotó tőle származik). Teszek egy újabb kísérletet, jó? Csak reméljük, hogy nem jobbról balra kell olvasni a sorokat, vagy valami.

A Paint csodájának köszönhetően most már helyükön vannak az adatok, a legkevésbé elfogadott túlélési technikák legalul olvashatóak. A statisztikák, mint már az előző írásban is megemlítettem, 2006-osak. Az eredeti képet és a hiba részleteit a poszt elején linkelt írásokban találjátok.

 

Amikor csodálkozva nézegettem az eredményeket, a jegyzeteim mellett azzal hessegettem el a gondolatot, hogy „a fordított eredmény még nagyobb baromság lenne”. Ott és akkor az 1-5 értékek megfordítására gondoltam, de így is vannak furcsaságok. Nézzük.

Az első, mint már annak idején is leírtam, az az, hogy egy alternatív, személyiségközpontú, igen sok kérdés dolgában meglehetős lazaságot és/vagy elnézést tanúsító iskola ennyire keményen veszi, legalábbis elviekben, az olyan dolgokat is, mint a késés vagy a nem készülés (ne feledjük, „inkább nem elfogadható” és „egyáltalán nem elfogadható” között ingadoznak az értékelések). Mindez annak fényében a leginkább érdekes, hogy tapasztalataim szerint a puskázást (is) azért elég lazán kezelik. A Heti apróban írtam arról, hogy a némettanárunk (aki tényleg egy tapasztalt pedagógus) úgy vélekedett, hogy a gyerekek utólag nagyon bánni fogják, hogy nem használják ki ezt az évet, és ő azért pontosan látja pl. azt, hogy ki kiről másol. Erre én azt írtam, hogy én nem várnám meg, hogy a gyerek rájöjjön (bár nagyon érdekes kérdéskört vezethet fel ez a téma), hanem – lévén egy nagyobb élettapasztalattal rendelkező egyén – preventív metódusokat (pl. a jó öreg büntetések) vetnék be. Ilyen helyzetben szerintem ez érthető, és egy tanár, lássuk be, mást nem nagyon tud csinálni. Ez azonban szerintem nem ok arra, hogy ne csinálja. Érdekes kettőségbe nyújt betekintést az, hogy ennyire elítélik ezeket a tanárok, s mégsem nyúlnak a konvencionális eszközökhöz.
 
A lesés és puskázás, valamint a másolás és más feladatának beadása (illetve a feladat mással való megoldatása) közti értékkülönbség még mindig meglep, hiszen alapvetően ugyanazokról a dolgokról van szó. Mire fel az a 62 század különbség (ami 1-5 skálánál meglepően nagy, a felmérés által „kihasznált” 1-2,28 „skála” esetén meg pláne)? Mire fel a 26 század különbség lesés és puskázás között? Egyáltalán mi alapján értékelik a lesést jobban, a puskázást rosszabbul? A lesést azért veszik egy kicsit jobban, mert az egy közösségi dolog? A másolás esetén is ez volt a kritérium talán?
 
Továbbra sem tudom, mi számít rendbontó titkos akciónak. Hogy idézzem az előző posztot, „Hógolyózás a folyosón? A konyhán keresztül a CBA elé szökés? A suliról való szubjektív kritikablog írása? Bombariadó/a tűzjelző bazerálása?” Lett légyen bármi, mindössze 5 századdal rosszabb, mint a puskázás, amiről meg már megvannak a tapasztalataink. Figyelemre méltó, hogy a szöveg állítása szerint volt egy tanár, aki teljességgel elfogadhatóként értékelte az ilyeneket. Na de milyeneket?
 
Ennél a posztnál is felvetem, miért értékelik – még így is – ily rosszul a tanárok azt, ha valaki nem készül? „Szerintem ez egy fokkal gyakrabban fordul elő szándéktalanul, mint például a puskázás, a másolás vagy hasonlók. Ráadásul nem is jelenti azt, hogy a diák valamit megakasztana vagy akadályozna vele: „egyszerűen” fogalma sincs arról, mi történik, vagy legalábbis az aznapi anyagrészt nem tudja – s ez, lássuk be, igen gyakran előfordul egy iskolában.” Nem állítom, hogy buksisimit érdemel az, aki ezt csinálja, de ez sokkal inkább ideiglenes, nem szándékos és „tüneti”, mint mondjuk a puskázás. A poszt végén leírom, én milyen pontokat adtam volna a túlélési technikákra, erre speciel hármast.
 
Azt, hogy egy gyerek „szándékosan (meg)akadályozza az iskolai munkát”, én úgy értelmezem, hogy mások figyelmét is elvonva marhul az órán. „Ha ezt ilyen szinten elfogadhatatlannak tartják a tanárok, én azt gondolnám, következnének a retorziók és büntetések, nem azért, mert ez egy normális iskolában így menne, hanem mert ez lenne a természetes reakció egy ténylegesen kártékony és a jelek szerint ennyire elítélt túlélési technikára” – ezt anno, tévesen, a nem készülésre írtam, de jelen állapot szerint ide illik. Természetesen vonatkozna a puskázásra és a másolás minden formájára is.
A kritérium megfogalmazása szerintem egyébként nem a legideálisabb, szerintem például nem minden tanár venné ide az óra alatti beszélgetést. Ha már a kritériumokat böngésszük, vajon mi a lényegi különbség a teljes iskolai foglalkozásról és a teljes tanítási napról való ellógás között? Na de vissza a tárgyhoz.
 
Most már csak egy feje tetejére állt világ Földön hagyott nyomai maradnak. Hogy mire gondolok? Lássuk:
 
Miért rosszabb a másolás, mint az egész napról való ellógás? Előbbivel legalább valami bemegy a gyerek fejébe. Miért jobb, ha a diák csak az iskolai foglalkozásokról lóg el, mint ha egész nap be se jönne? Talán, mert utóbbi esetben van plusz egy adag ebéd? Miért rosszabb, ha valaki valótlan indokokat talál ki annál, mint ha nem készül? Egyáltalán miért ilyen rossz, ha valaki valótlan indokokat talál ki? Engem az jobban zavar, ha Józsi nem csinál házit, mint ha azt mondaná, hogy megírta, de náluk ebédelt Orbán Viktor és tévedésből azt ette meg a krumplipaprikás helyett. Miért van a többi technikához képest középen (1,65) a puskázás és miért a létező legrosszabb a más munkájának beadása (1,03)? A puskázó ember végső soron a tankönyvkészítők munkáját adja be. Sarkos a párhuzam, tudom, de szerintem érthető. Hogy lehet „inkább nem elfogadható” a késés egy csengő nélküli iskolában, ahol ez óhatatlanul előfordul? Az egyik biztosítékkiverő nálam az volt, hogy miért jobb, ha a gyerek nem figyel az órán, mint ha nem készül? Az utóbbi sokkal inkább akadályozza az anyag megértését, ha már választani kell. És már csak meg sem említem ismét a másolás különböző permutációi közti értékelési különbséget!
 
A végére pedig jöjjön, ahogy ígértem, az én értékelésem:
Nem készül fel órára: 3
Nem veszi ki a részét a csoportmunkából: 2
Késik: 3
Nem azzal foglalkozik órán, amivel kellene: 1
Les valakiről: 1
Valótlan indokokat talál ki: 3 (egyébként voltaképp nem is érdekel)
Ellóg egész iskolai foglalkozásról: 1
Puskázik: 1
Rendbontó titkos akciókban vesz részt: 2 (fogalmam sincs, mi az, értékelésemhez az egyik matekórán elengedett csótányok történetét vettem alapul)
Ellóg egész tanítási napról: 2
Szándékosan megakadályozza az iskolai munkát: 2 (bár itt tényező, hogy diák vagyok, magamat figyelmen kívül hagyva 1-et adtam volna)
Megoldatja a feladatát mással: 1
Nem valódi dokumentumokat mutat be: 1
Más feladatát adja/mutatja be: 1
 
Átlag: 24/14=1,71
Na, legalább arányaiban egyetértünk, kedves tanári kar. Egy icipicit még lazább is vagyok – most tekintsünk el attól, hogy tudathasadás hiányában az én kérdőívem mindössze egy ember véleménye alapján készült, a másikkal ellentétben. És még nekem mondják, hogy „egyszerűen rossz iskolába jártál - sokkal megfelelőbb lenne számodra mondjuk a Móricz, ahol a XVIII. századi poroszos drill a stílus, mert a tanárok emberi és szakmai képességei annyira terjednek ki.” (via).

 

0 Tovább

Helyreigazítanék, de...

Üdv mindenkinek, kellemes karácsonyt utólag és boldog új évet előre. Talán emlékeztek a statisztikaelemzős bejegyzésre, amit egyelőre levettem, hogy lecsekkoljam, hibás-e. Az eredmény megnevettetett.

Kezdjük egy költői kérdéssel. Ha azt mondom neked, Olvasó, hogy elolvastam a szóban forgó fejezet elejét, hogy tudjam, mi mit jelent, majd kiírtam az eredményekhez tartozó diagramot, a skála értelmezésével együtt és eljöttem, meg lennél-e elégedve adatgyűjtési metódusommal?
Namármost, amikor megírtam a posztot, Baranyai István hozzászólt, miszerint:
„Hiába nézted vissza még egyszer, alaposan, úgy tűnik, a szöveget mégsem olvastad el. […] A figyelmetlenségednek köszönhetően pontosan ellentétes értékekből jutsz el a következtetéseidhez.”
 
Ezek után természetesen levettem a posztot – és mivel jelenleg nincs hozzáférésem az iskolakönyvtárhoz, ahol a könyvet olvastam (lévén szünet), megkértem a hozzászólót, hogy küldje el nekem a hivatkozott oldalt, mivel a pontos idézet alapján feltételeztem, hogy rendelkezik egy példánnyal. Kérésemnek eleget tett, lefotózta az oldalt. A képen a következőt találtam:
 

 
 
Ha most lenne hozzáférésetek a poszthoz, azt láthatnátok, ez egy az egyben megegyezik azokkal az adatokkal, amikre hivatkoztam. És mégis, tényleg szar van a palacsintában. Azt kérdezitek, hol? Nézzétek meg a szöveget, ami alapján elkészült a diagram:
 

 
Igen, a diagramra fordított sorrendben vitték fel a túlélési technikákat, az összes ellenkező értéket kapott, mint amilyet valójában. Tudom, naiv ember vagyok, de azt hittem, helyes a könyvben szereplő diagram. Nem volt az – így hát elnézést kérek a könyvben szereplő hiba miatt hibásan megírt posztért.
 
Ha észrevettétek, egy részét kihagytam Baranyai István hozzászólásának, íme, itt van az is – a könyvből idéz két statisztikát, cáfolatul annak, amit írtam.
 
„"A leginkább elfogadhatónak azt tartják, ha a tanuló nem készül fel órára. (2,28)"
Illetve:
"A legkevésbé az elfogadható a számukra, ha a tanuló más munkáját mutatja be, adja be sajátja helyett (1,91)"”
 
A felső stimmel, de ha megnézem az oldalt (ti is megtehetitek), azt látom, hogy az nem 1,91 – sokkal inkább 1,03. A szövegben is ez szerepel, és a diagram is ezt adja ki, ha „visszafordítom” a technikák sorrendjét.
 
Magyarán mi volt ez? Egy elhibázott diagram alapján írt elhibázott poszt, aminek cáfolata szintúgy hibás volt. Mi a tanulság mindannyiunk számára? Óvatosan a kritikával.
0 Tovább

[Kérésre visszahelyezve] Inkább lógj el egész napról, de ne késs?

[A poszt tartalma hibás statisztikák alapján készült, tartalmát csupán a stílusom rajongóinak ajánlanám,  Baranyai István kérésére került vissza. A hiba okait és körülményeit itt találjátok meg.]

Hat érdekesség a túlélési technikák megítélése kapcsán az AKG-ban.

Akinek van ideje, energiája, türelme és módja, olvassa el egyszer a Miért jó egy alternatív iskola? c. könyvet (már ajánlottam egyszer és a puskázás kapcsán is említettem a most boncolgatandó statisztikákat). 2006-os, ezért a statisztikák és egyebek ma már talán nem teljesen pontosak – mindenesetre az Iskolaprózával párban szerintem megadja azt a képet az iskoláról, ami elvben működik és jól működik. Sajnos egyiket sem mostanában írták (és mindkettőből csupán részleteket olvastam eddig). Mindenesetre érdekes betekintés.
 
Az előbbiben van egy statisztika, készítettek egy kérdőívet a tanárok között, hogyan ítélik meg a különböző „túlélési technikákat” (puskázás, másolás, „nemfigyelés”, ilyenek). Találtam pár rendkívül furcsa dolgot bennük.
 
Itt van a kimásolt táblázatom (természetesen nem ez a teljes táblázat, csupán az érdekesebb elemeket vettem ki:):
 
Más munkáját adja be: 2,28 (legelfogadottabb)
Ellóg egész napról: 1,91
Rendbontó titkos akciókban vesz részt: 1,71
Másol: 1,66
Puskázik: 1,65
Késik: 1,32
Nem készül: 1,03 (legkevésbé elfogadható)
Következzenek a szerintem furcsa vagy legalábbis figyelemre érdemes dolgok.
 
Első: 1-5 skálán (ahol 1 = elfogadhatatlannak találja a tanár az adott túlélési technikát) az elfogadottság összátlaga 1,68 (nem e hét elem alapján, a könyv külön jelzi) – ez lássuk be, meglepően alacsony. Egyrészt egy liberális/személyiségközpontú/szabad/stb. iskola tanárairól az ember talán nagyobb lazaságot feltételezne (ne értsetek félre, örülök, hogy nincs), másrészt például a puskázást nézve nincs is szó ilyen szintű ellenérzésről.
 
Második: a legelfogadottabb a listán a „más munkáját adja be” megnyilvánulás, (kontrasztképp hamarosan látni fogjátok, mi a legkevésbé elfogadottabb), ötös skálán 2,3-mas értékkel (az 5 lenne a „teljesen elfogadom”). Ez szerintem csak azért fura, mert a maga módján ez inkább kimeríti a csalás/hazugság fogalmát, mint a…
 
Harmadik: …”nem készül órára”, ami mind közül a legkevésbé tolerált (1,03!!!). Namármost, szerintem ez egy fokkal gyakrabban fordul elő szándéktalanul, mint például a puskázás, a másolás vagy hasonlók. Ráadásul nem is jelenti azt, hogy a diák valamit megakasztana vagy akadályozna vele: „egyszerűen” fogalma sincs arról, mi történik, vagy legalábbis az aznapi anyagrészt nem tudja – s ez, lássuk be, igen gyakran előfordul egy iskolában. Ha ezt ilyen szinten elfogadhatatlannak tartják a tanárok, én azt gondolnám, következnének a retorziók és büntetések, nem azért, mert ez egy normális iskolában így menne, hanem mert ez lenne a természetes reakció egy ténylegesen kártékony és a jelek szerint ennyire elítélt túlélési technikára. Azért is lepett meg nagyon ez a rendkívül alacsony érték, mert nem látom, hogy ennyire elítélnék a tanárok, ha valaki nem készülne.
 
Négy: Komolyan rosszabb a késés, mintha valaki egész nap nincs benn? Az adott óra szempontjából esetleg, de egyébként…
 
Öt: Mi számít rendbontó titkos akciónak? Ezt a könyv sem fejtette ki részletesen, azt a részt szándékosan többször is átolvastam. Hógolyózás a folyosón? A konyhán keresztül a CBA elé szökés? A suliról való szubjektív kritikablog írása? Bombariadó/a tűzjelző bazerálása? A kifejezés számomra nagyon erősnek hangzik, de a jelek szerint ennek ellenére elfogadhatóbb, mint a puskázás. Ezt nem cinikus megjegyzésnek szánom, csupán értetlenkedem.
 
Hat: Hogy lehet (relatíve) sokkal elfogadottabb a más munkájának beadása a másolásnál?
 
---
 
Visszanézve olyan furák ezek az eredmények, hogy, nem hülyéskedem, négyszer megnéztem, nem fordítottam-e meg a skálát. Még jó, hogy fordítva még nagyobb baromság lenne - meg háromszor háromféleképp leírtam magamnak: 5 - legelfogadhatóbb, 1 - semmiképp sem.
0 Tovább

Puskázás az AKG-ban

-- „Most egy fél percre megfordulok…”

Szeretném remélni, hogy személyes tapasztalataim nem képezik le a nagy átlagot, de egyetlenegy dolgozatra sem emlékszem, amit elvettek volna a puskázó gyerektől és nullással honoráltak volna. A „nem az életre nevel, hanem maga az élet” elképzelésével furcsa összhangban volt azonban elfordulás, észre nem vevés és hasonlók – lehet, hogy Bede Márton már csak azért is téved, mert tényleg a magyar valóságra készülünk?

Szeretném előrebocsátani: soha a büdös életben nem puskáztam. Ezt nem azért jegyzem meg, hogy mennyire húdehúde vagyok, ráadásul nem is lenne igaz, mert termtudból nemegyszer voltam (az AKG-ban) hármas. Csupán azért érzem fontosnak ezzel az információval kezdeni, hogy mindenki számára világos legyen: nem vagyok tisztában a puskázás módszertanával, a rendelkezésre álló technikák nagy részével, sem a lélektanával, pláne nem a közvetett okaival. Újra egy olyan kérdésről esik szó, amit szinte csak külsősként látok – és természetesen nem a gyerekekről van szó, nem tisztem és nem célom az ő cselekedeteiket véleményezni. Amit én, mint nem puskázó diák látok és véleményezek, az a tanárok helyzetkezelése – és néha eszembe jut: basszus, ennyi erővel én is puskázhatnék!
Ettől a (hosszabb szünet után készülő) bejegyzéstől ne várjatok esettanulmányokat, nagy gondolatokat vagy okos(kodó) levezetéseket, már csak azért se, mert még mindig nem vagyok tökéletes állapotban. Csupán néhány példa, néhány puskázással kapcsolatos incidens, amik megmaradtak a fejemben.
Előrebocsátanám, hogy természetesen diáktól és tanártól is függ, érdemes-e, lehet-e, kell-e puskázni egy dolgozatnál: a mateknál minden adott volt ehhez. A linkelt posztban is meséltem már puskázós anekdotát (Egyszer az előttem ülő kolléga megkérdezte a megoldást az egyik feladatra. A tanárnő […] éppen a terem másik oldalán van, a dolgozatírás ellenére igyekszik segíteni a nebulóknak. Odamormogom, hogy hat. Kis idő múlva a kolléga kifordul a székéből, hátrahajol és élénk gesztikulációval kísérve elkezdi magyarázni, miért nem hat az eredmény. Célom ekkor kettős: próbálom leállítani és megértetni vele, miért mégis hat a jó megoldás. Nem fogadja el sietve elhadart levezetésem, de mikor F. odapillant, visszaül. Megoldása nem lesz jó, de mivel amúgy is a tenyerére voltak írva a képletek, összehoz egy egész erős dolgozatot. Sokan vannak így, bár a puskázás módszere természetesen egyénenként változó), de mint talán kivehető belőle, rendszeres volt a leséstől kezdve a kézre felírt képleteken át az egyszerű megkérdezésig a puskázás összes konvencionálisabb válfaja. Amennyire észrevettem, nem voltak lebukások, vagy lebukásokból csinált nagy ügyek. Az „észrevételre”, mint olyanra még visszatérek.
Törinél sok mesélnivalóm nincs, ott nem járt körbe a tanárunk segíteni (bár 7.-8.-ban volt, hogy akkori tanárunk visszaadta a dolgozatot, miszerint „van benne valami hiba”), mivel tanárnak kijáró helyén ül, a súgás macerás, s mivel a történelemnél nincsenek csodaképletek, talán nincs is annyi minden, ami a tenyérre írható. Ja, és évente egyszer mindenki felel epochazáróírás helyett. Ha voltak is töris puskázós sztorik, kimaradtam belőlük.
Az irodalomdolgozatoknál azért érdekes ez a kérdés, mert ugye egy nappal az epochazáró előtt megírjuk közösen az epochazáróelőkészítőt, aminek kérdéseit úgy 60-80%-ban viszontlátja az ember az epochazáróban. Mégis előfordult, hogy voltak olyanok, akik rászorultak a puskázásra, s most egy olyan eset jutott eszembe, amikor egy diák kérdezte meg utólag egy másiktól, hogy „láttad, milyen pofátlanul lesett rólad?”, de semmi sem hangzott el a tanártól.
A termtud talán a legérdekesebb, két véglettel: az egyik az a T., akiről egyéb tekintetben sok jót nem tudok elmondani, de ő volt az, aki a dolgozatírások előtt mindig azzal kezdte, hogy „akinek a padjában/padján megoldásokat találok, nem érdekel, honnan van, nullás a dolgozat” – itt vagy ügyesebbek voltak a gyerekek, vagy csak nem volt kellően hangos ügy, én mindenesetre nem tudok puskázásról nála. A másik véglet a fizika (és „fizika”, ha már tömbösítés). Soha nem fogom elfelejteni, ahogy H. egy epochazáró közepén hirtelen fennhangon azt mondja: „Most fél percig megfordulok, és mire visszafordulok, senkinél ne legyen semmi.” (az idézet pontatlan lehet, nem ma történt az eset). Azt hittem, kiköpöm a belem a felháborodástól és a nevetéstől. Komolyan ez lenne maga az élet? S a másik érdekes eset az a bizonyos füzetet-oktatóanyagot engedő dolgozat, ahol mindezen lehetőségek mellett ketten megbeszélték(!!!) a dolgozatot. A dolgozat különleges körülményeit nézve nem tudom ezt másképp értelmezni, mint puskázás – illetve nem is tudnék mást puskázásként értékelni, mint ezt.
Végigvehetném még a többi anekdotát (az egyik pár percig felügyelet nélkül lévő nyelvcsoport megbeszéli az elmagyarázatlan anyagrészt; az éneken „olyan pofátlanul lesnek, mint soha életükben”, majd a tanár más gyereket von felelősségre, mint aki lesett, stb.), s persze ezek amúgy is csak egy rendkívül kis részét képezik a tortának – ez csak az, amivel én találkoztam, hallomásból vagy gyakorlatilag is.
Azért írom le mindezt annak ellenére, hogy nem tudom 100% bizonyossággal, volt-e következménye a puskázásoknak, vagy sem, mert pontosan ez a lényeg. Az nem vita tárgya, hogy ha nincs büntetés, akkor baj van – s hogy őszinte legyek, ettől tartok. Amit azonban (s nem tudom, nem akarják észrevenni, vagy nem veszik észre; egyik sem stimmel egy oly sok éve tanító, újító tanári kar esetében) ki kell nyilvánítanom, az az, hogy az, hogy azt hisszük, nincs következmény, a maga módján ugyanolyan káros, mint az, ha ténylegesen nincs következmény. Az utóbbi természetesen sokkal rosszabb (és nagyon aggasztó, ha azt nézzük, hogy egy 2006-os felmérés szerint a puskázás 1-5 skálán 1,56-on áll, azaz szinte teljesen elfogadhatatlan az AKG-s tanárok szerint), és a puskázás rendszerességét nézve bizonyos tantárgyaknál (és intenzitását bizonyos dolgozatoknál) azt kell, hogy mondjam, valami nem stimmel. Ha azt hiszik, nincs visszatartó ereje ennek a „túlélési technikának”, akkor a gyerekek csinálni fogják, szabadság (és az esetleg más valóság) ide vagy oda.
A poszttal nem áll szándékomban azt a képet kelteni, hogy az iskolában rendszeresen puskáznak. Egyrészt még szerintem sincs így, másrészt nincs kellő információm egy ilyen állításhoz. Azt azonban tapasztaltam, hogy a körülöttem lévők közül senki sem tart attól, mi lesz, ha elcsípik puskázás esetén. Azt meg egyáltalán nem tudom, történik-e bármi ebben az esetben. Hogy ez a modern, szabad nevelés része-e, vagy van rá valami jobb magyarázat, nem tudom eldönteni. Egy biztos: amit én látok ebből az egészből, az aggasztó. Ráadásul nem is ez az egyetlen hasonló dolog.
0 Tovább
«
123

Apám Kurva Gazdag

blogavatar

Ez az iskola a legkisebb rossz

Utolsó kommentek