Mint tudjátok, levettem pár Óráról órára-posztot, módosítandó őket stilisztikailag és tárgyilag. A rajzbejegyzés azonban kakukktojás: visszaolvasva sem nagyon találok kiszednivalót. Természetesen azért kábé egy bekezdésnyi szöveg eltűnt, helyére jött más. A másvéleményeket továbbra is várom. Kellemes (újra)olvasást.
Szubjektív írás következik. A rajzzal külön is foglalkozó osztály- és iskolatársak szeretik a rajzórákat. Mindenki vonja le maga a következtetést Mo. tanítási stílusáról és képességeiről.
Rajzóra. Az évek során nekem kétféle rajztanárom volt. Az egyik az a fajta, aki elvárja egy drapéria tökéletes lerajzolását negyedikben (ami a két rajz- és tornazseni lánynak ment, a többieknek nem – én pont azért lettem ötös rajzból annak idején, hogy „ne rontsuk el a bizonyítványt” (klasszikus)). A másik az a fajta, aki nem csak egy stílusra ad ötöst, szabad témaválasztást is engedélyez akár és a nebuló saját képességeit nézi. Ilyen tanárom volt hatodikban.
Aztán jött az AKG és Mo. Sok pocsék rajztanárom volt már, de ő majdnem a legalja.
Egy rajztanár képességeit főleg abból lehet lemérni, hogy tud-e válaszolni a „ha ez így nem jó, mit javítsak?” kérdésre… érthetően és hasznosan. Mo. nem tud. Gyakran arra sem képes koherens választ adni, hogy min kell javítani, arra pedig szinte soha, hogy hogyan. A rajzjegyeim a négy év során, ha jól emlékszem, 3-5-3-5 voltak, ami nem egy koherens tanári értékelést/feladatnehézségi görbét jelent az évek során.
Ezt elnézné az ember. Számomra a legnagyobb probléma azonban az (és nem mentsége, hogy nem ő az egyetlen ilyen rajztanár), hogy csak egyféle művészeti stílust értékel. Természetesen amíg ez megmarad az egyéni preferencia szintjén, addig rendben van. Sajnos azonban ez nincs így: ami nem a kiskontúrka-butypuruttyrealista irányvonalat képviseli (amihez, lássuk be, nincs mindenkinek alkata, érzéke, tehetsége vagy igénye), az rossz jegyet fog hozni. Amiben ő nem lát kompozíciót, abban nincs is. Ez persze nincs így, ez azonban nem változtat a pontszámokon. Számomra ez a rossz rajztanár fő ismérve. A készségtantárgyaknál nem lenne szabad így értékelni. Szerencsére sosem érdekelt annyira a rajz, hogy komolyan foglalkozzam ezzel. Jellemző, hogy vannak olyan gyerekek, akik egész évben a kiállításokat készítik elő, fel- illetve lehordanak dobozokat az órák alatt rajzolás helyett pontokért, és ötössel zárnak év végén voltaképp nulla rajzolással. Ennyire kell komolyan venni Mo. urat.
A rajzórák a következőképp néznek ki: először is megjövünk. Ekkor besötétítjük a termet és Mo. levetít némi elméletet képekkel kísérve. Unalmasan adja elő, leírat velünk egy halom, a kontextusból kiemelt és ennélfogva értelmetlen kulcsszót VAGY egy tizenkétsoros szöveget. Ez hol a feladattal, hol a feladat kapcsán „tárgyalt” irányzattal kapcsolatos. Számonkérés az irányzatokról sosincs, a füzetet értékeli. Miután párszor mindent leírtam rendesen és cseszett értékelhető pontokat adni, onnantól kezdve én is csesztem leírni bármit is. Teszek a rendszerre, ami tesz rám, amíg nem teszek rá. Azt a rajztanárt különben is nehéz komolyan venni, aki az óra nyolcvan percében mondjuk hatvanból nem is tartózkodik a teremben. Nem tudom, igaz-e, de egy művészetis ismerősöm szerint Mo. figyelmét egyszer az is elkerülte, hogy pár diák beszívva jött be az órájára.
Ó, arról már ne is beszéljünk, hogy óra alatt felmutatja az összes munkát és úgy értékeli. Aztán kiplakátolja a faliújságra az eredményeket. Bár jót röhögök a rajzból megbukó osztálytársaimon, ez diákjogokat sért és csodálkozom, miért nem csinált belőle eddig ügyet senki (egy osztálytársam erre azt mondta, hogy mert mindenki leszarja - a szerk.).
Mo. szöveges értékelései is értékelhetetlenek, ugyanis nem szövegesek. Számszaki. Egy előre kinyomtatott táblázatba beírja, mi hány pontot érdemel. Good job, bazdmeg. Ja, mellette van egy önértékelési sor, amit mindenkivel kitöltet. Szerintetek számított valaha? Dehogyis. A jegyek a rajzokra már rég megvannak, de le leszel vadászva a folyosón, hogy kitöltsd az önértékelést. Hogy minek? Fogalmam sincs.
Egy kis anekdota valakitől a tavalyi év végi rajzvizsgáról. Mo. feladja a feladatot (mindenki húz egy művészeti irányzatot, s arról kell majd "szóbeliznie" illetve abban a stílusban kell rajzolnia (ha jól értelmeztem az elbeszélést, ez rendkívül mókás: a "tanult" irányzatoknak csak, mit tudom én, a harmadát "próbáltuk ki a gyakorlatban"). Ezek után kimegy, a diákok pedig felügyelet nélkül dolgozgatnak. Az abszurdfaktort tovább fokozza, hogy az asztalon hagyott három művészettörténeti témájú könyvet.
Lehet, hogy ez is a
csoportmunka egy fajtája, de szerintem problémás az a vizsga, ahol felügyelet nélkül maradnak a diákok és minden probléma nélkül meg is beszélik egymással a kérdéseket.
Szubjektív konklúzióm: Mo. nem tudja érdekessé tenni az órát, nem tud megtanítani rajzolni, rajztudásod nézve ugyanúgy jössz ki négy év után, mint ahogy bementél (s ez a legnagyobb baj!). Száraz, sótlan, nincs ott az órákon és olyanoknak ad ötöst, akik voltaképp nem is rajzoltak egész évben. Azok, akik rendkívül érdeklődnek a rajz iránt, lehetséges, hogy jól elvannak vele, de lássuk be: ez sajnos nem jelenti azt, hogy ő a szó klasszikus értelmében jó tanár lenne.
Utolsó kommentek