Egy olyan téma, ami mindig is érdekelt, egy olyan tanárral, aki komolyan vesz (mindenkit?) és az órai kereteket nézve rendkívül közvetlen. A gyönyörű, színpompás falon azért van egy-két rejtett repedés.

A média(ismeret), mint tantárgy, tizenegyedikben kerül be a mindennapjainkba, kis jelentőséggel: heti két óra, könnyedebb témák. Csak koncentráljunk a nyelvtanulásra, ez amolyan kis apróság, tudjuk már, mi is ez a tantárgy, amit választhatunk majd jövőre.
Namármost, eddig volt nyolc vagy tíz óránk, ezért valószínűleg lesz még iromány a tantárgyról – az „alapokról” azonban, azt hiszem, már tudok beszélni.
Rendkívül nagyra értékelem a közvetlen tanárokat, s O. rendkívül az. Az első órán csillogó szemekkel vágott a saját szavába és elmesélte, mit hallott a reggeli készülődés közben az aktuális hülyeműsorban. Rendkívül jó hangulatot teremt ezzel. Ehhez még hozzávehetjük, hogy láthatóan ért ahhoz, amit tanít és rendkívül érdekli is a téma, s feltehetnénk a költői kérdést: mi kell még?
S most kell rendkívül finoman és érzékletesen fogalmaznom, hogy érthető legyen, miről beszélek… mondjuk úgy, hogy… bár gond nélkül elszakadhatunk az eredeti témától, s felhozhatunk egy újat (nyilvánvalóan legalább laza konnekcióval a tantárgyhoz), de eltérni az adott témától nem lehet. Nem tudom, ez így érthető-e, igyekszem majd megvilágítani néhány példával. Ha a fenti eset megtörténik, akkor azt néha talán feleslegesen durván is fojtja el O., elrontva a laza atmoszférát és a kellemes hangulatot. Számomra ez teljességgel ellentétes azzal, amit és ahogyan egyébként képvisel, kommunikál.
Mindemellett itt is kicsit ”egyigazságos rendszer” van, mint az irodalomórákon. Itt egy kicsit megalapozottabb ez, lévén reálabb tantárgy. Mégis, néha már-már diktatórikus az egész. Feleslegesnek érzem a húszperces vitákat egy apróságról – pláne, hogy csak hallgatom, ahogy egy számomra egyértelmű igazságot próbál O. kényszeresen letuszkolni valakinek a torkán. Hadd legyen csak magánvéleménye, nem?
Én személy szerint szeretem a médiaórákat és rendkívül pozitívan állok O.-hoz, vannak mások más csoportokban, akik szerint nem olyan remekek az órák. Kontrasztnak összeszedtem két anekdotát, az egyiket úgy mesélték el nekem, a másikat személyesen tapasztaltam. Én O. tíz megmozdulásából kilenccel meg vagyok elégedve, s hogy én látom az átlag leképeződését vagy az anekdota mesélője, nem tudom egyelőre.
Először a sajátom: egyik csoporttársam amolyan technikai tótumfaktum és aránylag tájékozott. Amikor aktuális érdekességét/különlegességét megemlítette, nem kapott pozitív reakciót, sőt enyhén le lett dorongolva verbálisan (elvégre, khm, eltért a témától). Ezek után enyhe sértettséggel bebábozódott az óra hátralévő részére. Óra után O. odajön hozzám, s megkérdezi, mindig ilyen-e a csoporttársam, s röviden elmondom neki ugyanezt. Ezek után O. megkeresi az illető patrónusát, megtárgyalandó ezt az egészet. Az ilyet érzem túlzásnak, overkillnek. De mondom, hamarosan kiderül, merre mennek majd az órák.
Íme egy évfolyamtársam anekdotája:
„[Egy 1940-ben játszódó spanyol rövidfilm megnézése után] O. megkérdezi: és most milyen helyzetben van ez az ország? Erre mondtam, hogy "hát ilyenkorra azthiszem már vége volt a háborúnak, igen 39-ben vége volt". Erre megkérdezi gyorsan "Igen, úgy gondolod akkor már vége volt a háborúnak?" Erre mondtam, hogy k*****a nem a 2. világháborúra gondoltam hanem a polgárháborúra. Erre ő "Polgárháború??? :-O" Erre mondtam, hogy "Nem magyar hanem spanyol" Bazzeg! Nem is az, hogy tájékozatlan volt, hanem az, hogy ez az ember TÉNYLEG ENNYIRE HÜLYÉNEK NÉZETT? Már majdnem kiröhögött, mintha én mondtam volna hülyeséget, 1 másodpercel később válaszolok, akkor mostmár soha nem mosnám le magamról, hogy én voltam aki azthitte, hogy 40-ben vége volt a 2. VH-nak! Ez nem vicces. Közben meg ő volt hülye. De legalább tanult valamit média órán.”
Reméljük a legjobbakat a továbbiakra. Egyelőre csak ennyit tudok mondani.
(a jelek szerint azonban képes belátni és korrigálni a hibáit, ez mindenképpen remek - a szerk.)

 

ui.: Kedves L., hétvégén érkezik a poszt a németről. Kezdődhet a körömrágás ;-)