2010. június 20. Egy nappal az évzáró előtt.

Talán nem a legbrilliánsabb ötlet közvetlenül a nyári szünet előtti napon blogot írni egy iskoláról. Eddig nem is akartam kritikablogot írni iskolámról. A közelmúlt eseményei azonban "rákényszerítettek" erre.

Szeretnék tisztázni jópár dolgot. Az AKG jó iskola, vannak olyan gyerekek, akiknek nagyon jót tesz, ha idejáratják. Ha a gyermeked hajlamos arra, hogy befolyásolja a társaság vagy nem tiszteli a szabályokat, jobb, ha soha nem is hall erről a helyről: tapasztalatom szerint szinte semminek sincs következménye és az "emberi romlásba" oly ritkán avatkoznak bele a tanárok. Hiába a méltatott (de szerintem réges-rég dugába dőlt) patrónusi rendszer.

Számomra ez az iskola a legkisebb rossz. Mindig is alapítványi iskolákba jártam alternatív tanítási módszerekkel, kis évfolyamokkal. Nem kallódtam el, itt sem fogok. Ami azonban biztos: ez a hely már nem az, ahol figyelnek egymásra az emberek. Annyi fontosabb dolgunk van a nagy "liberalitás" kiélvezésében.

Nem iszom, nem cigarettázom, nem ébredek a saját hányadékomban reggel hétkor egy ismeretlen csaj házában. Jól tanulok. Hajnalban fekszem le aludni. Magánjellegű apróságaimmal töltöm az időt. Talán túlzottan is a társaság bohóca vagyok. Ha úgy adódik, manipulálom az embereket. Vannak szabályok, amiket nem tartok be, míg másokat túlontúl lazának is tartok. Különleges kapcsolatom van (elvált) szüleimmel. Könyvet írok. Szeretem a focit és a pókert. Nem szeretem a hepciáskodó embereket, akik úgy érzik, ők a világ közepe. Nem vagyok képes olyan embereknek bólogatni, akiket csupán a társadalom rendel fölém, de képességeik nem.

Felismertetek? Felteszem, igen. Úgysem ismerek sok más blogoló AKG-st. (Van pár másik blogom itt, egyelőre maradjon titok, mik). Ha felismertetek, tudjátok, mit gondolok a suliról, a tanárokról, a diákokról. Ne féljetek, nem járatom le az általatok oly nagyra tisztelt intézményt. Csupán leírom, hogy egy különleges gyerek hogyan látja az iskolát belülről. Van, ami nagyon nem tetszik neki. Nyugodjatok meg: van, ami igen.

Elvégre a menzakaja - gondolom -, van, akinek ízlik.