Apám Kurva Gazdag

Van egy izgalmas kérdésem. Mint tudjátok, vannak vendégszerzőim, akik dolgozgatnak. Az egyik megírta nekem, hogy az eredetileg megbeszélt tanárról és az óráiról nem akar írni, mert kiderülne, hogy ő volt. A kérdés a következő: mi a francért kell félni a véleménynyilvánításunk következményeitől egy személyiségközpontú iskolában?

Természetesen nem azokra gondolok most, akik "írnának, de nincs idejük", s nem is azokra, akik egyáltalán nem akarnak írni. Azokról írok most, akik akarnak és fognak is írni, csak inkább olyanról, akinél nem derül ki, hogy ők írták.
A körülményeket most nem részletezném, nyilvánvalóan azért sem, mert 1) kiderülne, kiről és melyik óráról van szó, ami a konkrét oka annak, hogy másról ír és 2) nem fontos a történet szempontjából. A lényeg az, hogy a vendégszerzőm azért nem ír egy tanárról, mert kiderülne, hogy ő írja.

Nyilvánvalóan nem őt hibáztatom, teljesen megértem, ha anonim akar maradni (és érdekes, hogy majdnem mindenki, akivel beszéltem, megkérdezte: írhat-e név nélkül? - szerintem ez természetes), amit furcsállok, az az, hogy erre igény van. Még a saját bőrömön tapasztaltak (és most ne beszéljünk a másod-, harmadforrásokon át elém került dolgokról) sem voltak olyan súlyúak, ami miatt ne vállalnám a saját, illetve esetenként a körülöttem lévő emberek problémáiról való problémafelvetést. A tény, hogy hordószónok lettem és egyesek szemében intoleráns és túlzottan cinikus, az egy dolog. Vállalom. Az egy dolog, hogy bár az rám foghatják - és rám is fogják - az argumentum ad hominem esetleges használatát, ha tanárokról van szó, de mivel szó sincs argumentum ad personamról, s szubjektív megnyilvánulásokról beszélünk, lehetne teljesen másképp kezelni az egészet.

Igen, hivatásos kötözködők, leellenőriztem az ad hominem helyesírását, s így kerültem a Wikipediára. Ha már ott voltam, részletesebben írtam le az álláspontom a témáról a posztban. Célom nem az okoskodás - de olyan dolgokat feltételeznek néha rólam (Id. Az osztály), hogy gondoltam, egyszerűbb tisztázni ezt is.

Na mindegy, lényeg a lényeg,  a vendégszerzőim nem szorulnak az ilyen jellegű óvatoskodásra és/vagy a magyarázkodásra. És mégis, majdnem mindannyian megkérdezik, ugye, írhatnak-e név nélkül. Miért kell ezt? Nyilvánvalóan nem írnak (mindannyian) olyat és olyan hangnemben, mint jómagam, s mégis. Miért feltételezik, hogy negatív reakciók fogják őket érni (s kiktől, ha nem a tanároktól) azért, hogy véleményt nyilvánítanak? Azt megértem (bár szerintem lehetett volna - természetesen mindkét fél részéről - másképp kezelni az egész blogot), hogy rám és felém olyan reakciók érkeznek, amilyenek, de nem feltételezem, hogy a vendégszerzőimmel is pl. kiabálnának a lyukas órán.
S mégis, ők valamitől félnek... vajon miért?

Volt már erre precedens? A tanárok nem értékelik azt, ha értékelik őket? Sőt, úgy reagálnának, amitől effektíve félnek a gyerekek? El sem tudom képzelni. Az AKG nyilvánvalóan nem így működik... És mégis, nem egy, nem két vendégszerzőjelölt kérdezi és kéri, írhat-e név nélkül.

Most nem arról van szó, hogy egy olyan interaktív, szubjektív problémafelvetőt, mint ezt a blog, hogyan értékelik a tanárok. Arról van szó, hogy azok, akik véleményt akarnak mondani, aggódnak amiatt, hogy mi lesz annak a következménye, ha kiderül, övék a vélemény. Miért van ez így, AKG?

Ismét kisszínes.

"2010. november 14-én, Szegeden az AKG LEGO-robot építő csapata megnyerte a Robotkonstrukciós díjat, a Legjobb Robot-Game díjat, 4. helyezést ért el a Kutatás kategóriában és a regionális verseny bajnoka lett. Csapatunk december 10-én Pozsonyban mérkőzik meg a visegrádi országok legjobbjaival."

Itt és itt érdemes olvasni róla. Az előbbiből egy bekezdésnyi részletet prezentálnék:

Az FLL azért is izgalmas, mert nem csak programozni és robotot építeni kell benne, hanem az év témájához kapcsolódóan a diákoknak valamilyen témát, problémát is választaniuk kell, abban kutatást kell végezniük, majd egy prezentációt kell tartaniuk a probléma valamilyen megoldásáról. A mi iskolánkban nagyon nagy hagyományai vannak az elsősegély oktatásának, nem véletlen, hogy a diákok egy olyan okostelefon alkalmazás ötletével álltak elő, ami segít az elsősegélynyújtásban vészhelyzet esetén. A prezentációnk jól sikerült, csak az időkorlátot nem tudtuk tartani. Nem is csoda, hiszen korábban nem is vettük észre, hogy van időkorlát.

A gratula mellé hozzáfűznék pár dolgot, amik már szerepeltek a blogon: egy talán kissé cinikus hozzászólás, valamint egy, illetve még egy poszt.

Minden kommentár nélkül megjegyezném, hogy a suli a maga baráti incentíváival (jótékonysági bolhapiac, árverés, kávézó hétfő délután) egy ötszázötvenezres összeget fog eljuttatni egy kolontári családnak.

Szép kezdeményezés, örülök, hogy ekkora összeg jött össze.

http://akg.hu/foto/2010jotekonysagi/index.html

A "súlytott" pontos j...
(a vörösiszap meg nem árvíz... 1-1)

Hetedikben még nem választható a szakkör, varrogatás és kézművesfoglalkozás van. Mindenkinek. Hilarity ensues!

Ahogy nő a közfigyelem, úgy haragszom egyre jobban magamra azért, hogy a posztjaim hangvételei ennyire negatívak. Sajnos ismét meg kell ismételnem a szokásosat: mindig altersulikba jártam, mondhatjuk azt is, hogy burokban éltem, s ez sok mindent negligál számomra. 

Ezúton szeretném megköszönni H. tanárnőnek, hogy leült velem és átnézte a termtudposztot. A tárgyi javítások holnap érkeznek. Baranyai István reakcióját is köszönöm, csakúgy, mint mindenkiét, aki megtisztelt azzal, hogy valamilyen formában – direkt vagy indirekt módon – véleményezte gondolataim. Más gondolatait is örömmel jelenítem meg ezen a fórumon.