Első vendégszerzőm a médiáról írt, a posztja megihletett: ha már az eredeti poszt úgyis azzal végződött, hogy „reméljük a legjobbakat a továbbiakra”, lássuk, mit milyennek látok most.

Az eredeti írásom a médiáról itt olvasható.
Nagyon jól kezdődtek médiatanulmányaink. Igazán biztatóan. A „heti két órában a nyelv mellett nem fogunk tízoldalas cikkeket elemezni, de egy csomó érdekeset fogunk csinálni” hozzáállás nagyon tetszett. Én mondjuk, ha megtehetem órarendileg, így is, úgy is menni fogok jövőre a „komolyabb” médiaismereti órákra, de ez a jelenlegi produkció, khm, nem az igazi. Sőt.
 
Tényleg, ne felejtsük el az alapszituációt. Heti két óra, és mindenki el van foglalva a nyelvtanulással. Egy olyan tantárgyról/információhalomról beszélünk, amit a maga módján valamilyen szinten már mindenki ismer – és, ha szabad feltételeznem, sokakat érdekel. Hogyan lenne érdemes tanítani, hm? És most nem a tanári hozzáállásra gondolok igazából, vele a korábban leírt aggodalmakon kívül továbbra sincs problémám.
 
Amivel problémám van, az az, hogy az elején „beígért” vagy inkább csak belengetett laza, megbeszélős, érdekességekkel foglalkozós izgalmak helyett kaptunk egy, az óraszám miatt nagyon vékony, de magát teljesen/túlzottan komolyan vevő tantárgyat. Mi ezzel a baj? Heti két órában nem tudunk semmit semmilyen szinten átnézni, márpedig olyan témáknál, mint a testbeszéd vagy egyebek, túl kevés a rendelkezésre álló idő.
 
Ráadásul (összehasonlítva a GO-val, ahol egyébként a legérdekesebb órák ugyanígy az aktualitásokról való beszélgetések voltak) az anyag rendkívül szerteágazó, sokrétű, önálló elemekből áll. És ismét: mindegyik elem több időt igényelne önmagában, mint amennyit az egészre szánni tudunk.
 
Ahhoz képest, hogy milyen órákat és milyen időtöltést vártam, mi van helyette? Olyan dolgokon lovagolunk, hogy mi a különbség a dokumentumfilm és a fikciós film között.
 
Elmesélem, miket beszéltünk ezen az órán. Az első húsz percet azzal töltöttük, hogy megpróbáltuk definiálni a mindenki számára egyértelmű különbséget a dokumentum- és fikciós film között. A konkrét definíción („utóbbinál minden a kamera kedvéért történik”) aztán még vitatkoztunk egy kicsit, hogy közben későbbre halasszuk az izgalmas kérdést, minek számít az, amikor egy dokumentumfilm reprodukál valamit pl. modellekkel.
 
Én az egész órán (évben) ilyenekről beszélgetnék. Mindenki tudja a különbséget a két filmfajta között, a szótári definícióra szerintem felesleges 20 percet szánni. Nem is tudunk olyan szinten foglalkozni ezzel, ahogy az ilyen jellegű megbeszélés implikál. A dolgozatokban olyan dolgokról kell értekeznünk, ami az órán sosem hangzottak el, mesélte egy csoporttársam.
 
Feleslegesen komolykodunk. Ennyire nem foglalkozunk vele, ennyire nem tudunk foglalkozni vele – és talán nem is akarunk. Heti két órában a jelenlegi körülmények között szerintem nem ez a lényeg. Azért még bízom abban, hogy csak az út elején járunk.