Ahogy nő a közfigyelem, úgy haragszom egyre jobban magamra azért, hogy a posztjaim hangvételei ennyire negatívak. Sajnos ismét meg kell ismételnem a szokásosat: mindig altersulikba jártam, mondhatjuk azt is, hogy burokban éltem, s ez sok mindent negligál számomra. 

Ezúton szeretném megköszönni H. tanárnőnek, hogy leült velem és átnézte a termtudposztot. A tárgyi javítások holnap érkeznek. Baranyai István reakcióját is köszönöm, csakúgy, mint mindenkiét, aki megtisztelt azzal, hogy valamilyen formában – direkt vagy indirekt módon – véleményezte gondolataim. Más gondolatait is örömmel jelenítem meg ezen a fórumon. 
Példának okáért szerintem mindenki egyetértene, ha azt mondanám: az AKG-ban rendkívül közvetlenek a tanárok. Igen ám, de az én korábbi tanulmányaimhoz képest mégis itt voltak a legkevésbé azok. A rengeteg ilyen és ehhez hasonló apróság és nagy dolgok között nehéz elnavigálnom, és tudatosan kell fókuszálnom arra, mi lehet egy körzeti sulisnak, egy külsősnek pozitívum. Ennek érdekében indítom meg a Jócucmákok posztsorozatot, első témája a közvetlen tanárság lesz. Mindemellett – bár igyekezni fogok, hogy ezeket a mindennapos pozitívumokat kiemeljem – továbbra is fenn kell tartanom, hogy nem ez az erősségem. Az ilyen jellegű témákban rendkívül nagy örömmel venném a másvéleményt, a pozitív példákat – diákoktól, tanároktól egyaránt. Rendkívül jó érzés az is, ha egy tanár megkeres, hogy beszéljük át a korrekciót igénylő elemeket az óráiról szóló posztban. Ezekre van, volt és természetesen lesz is lehetőség, pláne igényem. Azt hiszem, a jelenlegi érdeklődési szinttel már nem lehetetlen az interakció.
 
Az interakció kapcsán megemlíteném egy osztálytársam remek ötletét: volt osztálytársakat fogunk megkérni arra, hogy írjanak a suliról, s arról, milyen az újhoz, a régihez képest. Ha minden jól alakul, ez is elindul hamarosan.
 
Kérlek, nézd el, ha mosolyom hamisnak tűnik. Eddig a szám előtt volt a kezem.