Hadd vázoljam röviden a helyzetet: holnap délután új patrónusom és az évfolyamvezetőnk szeretne beszélgetni velem. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, a blog lesz a téma (fogalmam sincs, mi más lehetne). Ennek fényében hadd írjam le újra unalomig ismételt frázisaimat.

Nyilvánvalóan tisztában voltam vele a Fácsebukk-account létrehozásakor, hogy innentől kezdve két lépés a tanárokig a blog útja. Nem tudom, mennyire jött azonban az át, hogy én ezt meg is akartam majd mutatni, amikor már kellő mennyiségű irományt tartalmaz, hogy konstruktív kritikaként lehessen rá tekinteni.
 
Ez a pont még nyilvánvalóan nem jött el. Az idei órák és események kifejezetten pozitívak, csak ugyebár el vagyok csúszva az írogatással. Bár úgy érzem, ha bünteni nem is, de következményeket jelezni kellene, valamint nincs értelme a szemforgató macska-egér játéknak, azt kell, hogy mondjam: az oktatási rendszer – sőt, az alternatív oktatási rendszer – hiányosságait és vargabetűit nézve ez az iskola a legkisebb rossz.
 
Abban bízom, ezzel senkinek nem mondtam újat. A legelső posztban is jeleztem már (s később is sokszor felemlegettem), hogy az iskola problémája a diákság felhígulásában keresendő.
 
Eredetileg naplószerűen akartam dokumentálni a jelen időszakot. A csengő bevezetésének időszakában úgy nézett ki, az iskola tönkremehet abba, ha nem változtat. Dokumentálni akartam a paradigmaváltást, a kórképet. A paradigmaváltás érdeklődés hiányában elmaradt – hogy csak ideiglenesen halt-e el a vihar, nem tudom.
 
Kritizálok, igen. De jobbító szándékkal.
 
Egyszer eljön annak az ideje is, amikor majd én magam fogom mindenkinek megmutatni ezt. Addig is legalább eszmét cserélek pár osztálytársammal és volt AKG-ssal.
 
...de ezzel nem mondtam semmi újat, ugyebár?