Szolgálati közlemény következik.
Kedves olvasók, ideiglenes jelleggel bevezetek pár komolyabb változást. Rendkívül fontosnak érzem, hogy ezáltal letisztázzak pár dolgot a tanári reakciókkal, magukkal a tanárokkal kapcsolatban.
Röviden: jó hangulatú társalgásunk után úgy éreztem, sikerült megbeszélnem a tanárokkal a blog funkcióját, a bloggal kapcsolatos problémákat. Megnyugtatott konstruktivitásuk és a tény, hogy még arra is hajlandóak lettek volna, hogy átnézzük egyszer közösen a tárgyi tévedéseket. Ezek után még én nyugtatgattam az aggódóbb embereket, hogy nincs itt semmi presszió, teljesen fair volt minden.
Most mégis azt hallom, hogy további lépéseket terveznek, tovább köröket futnak. S őszintén szólva, nem vagyok benne teljesen biztos, hová is kellene tennem mindezt. Hogy tisztábban lássak, szeretnék tenni pár jelképes lépést.
Sokszor megkaptam, hogy az órákról/tanárokról szóló írások rendkívül személyesek, bántóak néhol, s pár esetben komoly határokat feszegetek. Szeretném azt hinni, hogy a tanárok – kik, ne feledjük, elismerték, hogy nagyobbrészt létező problémákról írok – aggodalmai csupán erre a részre korlátozódnak. Ezt tiszteletben tartom, s hogy konstruktivitásomról biztosítsam őket, ideiglenes jelleggel leveszek (precízebben fogalmazva: vázlatba helyezek) minden Óráról órára-posztot (és A matektanár bukását - a szerk.).
Mindemellett viszont úgy érzem, a nagyobb léptékű problémákat taglaló írásaim teljességgel legitimek és nem sértenek senkit. A tanárok aggodalmai sem ezek felé irányulnak, nemde? Elvégre elismerték igazamat, s nem feltételezem, hogy el akarnák fojtani irományaimat, amíg azok nem sértenek senkit. Még akkor is, ha bizonyos negatív aspektusokra világít rá.
A fentiek megtámogatásául ma megírom posztomat a patrónusi rendszerről (a posztlistában két ilyen is szerepel: „Patrónus - kapocs vagy a rendszer része?” és „A patrónusi rendszer legnagyobb hibája” – ezeket együtt fogom prezentálni), ami teljességgel személytelen lesz, így sérteni sem fog senkit, viszont – biztos vagyok benne – létező hibákról szól.
Nosza…
Utolsó kommentek