Apám Kurva Gazdag

TooNormal2010. december 17. 12:44

Óráról órára – 11.: Média

Egy olyan téma, ami mindig is érdekelt, egy olyan tanárral, aki komolyan vesz (mindenkit?) és az órai kereteket nézve rendkívül közvetlen. A gyönyörű, színpompás falon azért van egy-két rejtett repedés.

A média(ismeret), mint tantárgy, tizenegyedikben kerül be a mindennapjainkba, kis jelentőséggel: heti két óra, könnyedebb témák. Csak koncentráljunk a nyelvtanulásra, ez amolyan kis apróság, tudjuk már, mi is ez a tantárgy, amit választhatunk majd jövőre.

Namármost, eddig volt nyolc vagy tíz óránk, ezért valószínűleg lesz még iromány a tantárgyról – az „alapokról” azonban, azt hiszem, már tudok beszélni.

Rendkívül nagyra értékelem a közvetlen tanárokat, s O. rendkívül az. Az első órán csillogó szemekkel vágott a saját szavába és elmesélte, mit hallott a reggeli készülődés közben az aktuális hülyeműsorban. Rendkívül jó hangulatot teremt ezzel. Ehhez még hozzávehetjük, hogy láthatóan ért ahhoz, amit tanít és rendkívül érdekli is a téma, s feltehetnénk a költői kérdést: mi kell még?

S most kell rendkívül finoman és érzékletesen fogalmaznom, hogy érthető legyen, miről beszélek… mondjuk úgy, hogy… bár gond nélkül elszakadhatunk az eredeti témától, s felhozhatunk egy újat (nyilvánvalóan legalább laza konnekcióval a tantárgyhoz), de eltérni az adott témától nem lehet. Nem tudom, ez így érthető-e, igyekszem majd megvilágítani néhány példával. Ha a fenti eset megtörténik, akkor azt néha talán feleslegesen durván is fojtja el O., elrontva a laza atmoszférát és a kellemes hangulatot. Számomra ez teljességgel ellentétes azzal, amit és ahogyan egyébként képvisel, kommunikál.

Mindemellett itt is kicsit ”egyigazságos rendszer” van, mint az irodalomórákon. Itt egy kicsit megalapozottabb ez, lévén reálabb tantárgy. Mégis, néha már-már diktatórikus az egész. Feleslegesnek érzem a húszperces vitákat egy apróságról – pláne, hogy csak hallgatom, ahogy egy számomra egyértelmű igazságot próbál O. kényszeresen letuszkolni valakinek a torkán. Hadd legyen csak magánvéleménye, nem?

Én személy szerint szeretem a médiaórákat és rendkívül pozitívan állok O.-hoz, vannak mások más csoportokban, akik szerint nem olyan remekek az órák. Kontrasztnak összeszedtem két anekdotát, az egyiket úgy mesélték el nekem, a másikat személyesen tapasztaltam. Én O. tíz megmozdulásából kilenccel meg vagyok elégedve, s hogy én látom az átlag leképeződését vagy az anekdota mesélője, nem tudom egyelőre.

Először a sajátom: egyik csoporttársam amolyan technikai tótumfaktum és aránylag tájékozott. Amikor aktuális érdekességét/különlegességét megemlítette, nem kapott pozitív reakciót, sőt enyhén le lett dorongolva verbálisan (elvégre, khm, eltért a témától). Ezek után enyhe sértettséggel bebábozódott az óra hátralévő részére. Óra után O. odajön hozzám, s megkérdezi, mindig ilyen-e a csoporttársam, s röviden elmondom neki ugyanezt. Ezek után O. megkeresi az illető patrónusát, megtárgyalandó ezt az egészet. Az ilyet érzem túlzásnak, overkillnek. De mondom, hamarosan kiderül, merre mennek majd az órák.

Íme egy évfolyamtársam anekdotája:

„[Egy 1940-ben játszódó spanyol rövidfilm megnézése után] O. megkérdezi: és most milyen helyzetben van ez az ország? Erre mondtam, hogy "hát ilyenkorra azthiszem már vége volt a háborúnak, igen 39-ben vége volt". Erre megkérdezi gyorsan "Igen, úgy gondolod akkor már vége volt a háborúnak?" Erre mondtam, hogy k*****a nem a 2. világháborúra gondoltam hanem a polgárháborúra. Erre ő "Polgárháború??? :-O" Erre mondtam, hogy "Nem magyar hanem spanyol" Bazzeg! Nem is az, hogy tájékozatlan volt, hanem az, hogy ez az ember TÉNYLEG ENNYIRE HÜLYÉNEK NÉZETT? Már majdnem kiröhögött, mintha én mondtam volna hülyeséget, 1 másodpercel később válaszolok, akkor mostmár soha nem mosnám le magamról, hogy én voltam aki azthitte, hogy 40-ben vége volt a 2. VH-nak! Ez nem vicces. Közben meg ő volt hülye. De legalább tanult valamit média órán.”

Reméljük a legjobbakat a továbbiakra. Egyelőre csak ennyit tudok mondani.

(a jelek szerint azonban képes belátni és korrigálni a hibáit, ez mindenképpen remek - a szerk.)

ui.: Kedves L., hétvégén érkezik a poszt a németről. Kezdődhet a körömrágás ;-)

0 Tovább

TooNormal2010. november 29. 14:50

Óráról órára – 7.: Informatika (8. és 10. o)

Csak, hogy végre legyen valami pozitívum is, itt egy tantárgy, amivel (és tanárával) maradéktalanul elégedett vagyok. Informatika.

Adott egy humoros tanár és egy alapjáraton nem túl szerethető tantárgy (Nó. úr egyébként matematikát is tanít). De komolyan, hogy nem lehet szeretni egy olyan fazont, aki informatikaóra közben énekelget, a Wikipediáról kérdezget minket és a nyolcvanas évek slágereit bömbölteti egyesek rémületeire, mások szórakozására? Egyik órán lejátszotta az MDF kampányvideó-összevágását. Másikon a kétéves fiának partizánakcióiról mesél. Mindeközben mi a duplaórák során végigveszegetjük alkalmazásról alkalmazásra a volt érettségi feladatsorokat, mindig van valami aranyköpés, valami röhögnivaló. Egy joviális emberről beszélünk, akinél lehet húsz percet késni az óráról, de azért van a tekintetében olyankor valami, amiért nem csinálsz rendszert belőle. Egy olyan pasas, aki tényleg képes elmagyarázni az informatikát az osztálynak és az évfolyam harmadát elvinni előrehozott érettségire. S valaki, akivel azért mindennek ellenére olyan nagyon közeli kapcsolatba mégsem kerül az ember.

Nehéz hosszasan írni egy informatikaóráról, lévén igencsak személytelen a tantárgy. Mit tudnék még mondani? Itt van a pársoros szöveges tanárértékelés legnagyobb része:

„Problémás egy informatikatanár értékelése. Elvégre mit lehet egy tanár-diák kapcsolatról mondani? Azt gondolom, csak emberként lehet értékelni egy informatikatanárt. S ebből a szempontból semmi okunk sem lehet a panaszra. Egy segítőkész, humoros, kellőképpen laza órákat tartó tanárral van dolgunk. Az egyesek számára talán steril anyagot jól tanítja, sokunk számára akár élvezetessé is teszi. Annyit segít, amennyit kell, nem fojtja el vaskalaposan az interakciónk. Az órák hangulata alapvetően jó, és ez mindig a tanárnak köszönhető. Nincsenek órai konfliktusok, szerintem senki sem várja undorodva az informatikaórát.”

S egy másik az év végi értékeléséből (amit már én kaptam tőle és nem fordítva):

„Zsebében egy jeles [az érettségin], s ha kell, használja majd – ha nem kell, akkor meg nem. Munkájához, fennkölt humorához és a kifinomult öniróniához ezúton gratulálok!”

Róla, azt hiszem, ennyi elég is. Ritka az, hogy valamiről nem tudok kritikát megfogalmazni, de az informatikaóráknál még csak káka sincs, amin csomót kereshetnék.

0 Tovább

TooNormal2010. november 26. 00:39

Óráról órára – 5.: Rajz

Mint tudjátok, levettem pár Óráról órára-posztot, módosítandó őket stilisztikailag és tárgyilag. A rajzbejegyzés azonban kakukktojás: visszaolvasva sem nagyon találok kiszednivalót. Természetesen azért kábé egy bekezdésnyi szöveg eltűnt, helyére jött más. A másvéleményeket továbbra is várom. Kellemes (újra)olvasást.

Szubjektív írás következik. A rajzzal külön is foglalkozó osztály- és iskolatársak szeretik a rajzórákat. Mindenki vonja le maga a következtetést Mo. tanítási stílusáról és képességeiről.

Rajzóra. Az évek során nekem kétféle rajztanárom volt. Az egyik az a fajta, aki elvárja egy drapéria tökéletes lerajzolását negyedikben (ami a két rajz- és tornazseni lánynak ment, a többieknek nem – én pont azért lettem ötös rajzból annak idején, hogy „ne rontsuk el a bizonyítványt” (klasszikus)). A másik az a fajta, aki nem csak egy stílusra ad ötöst, szabad témaválasztást is engedélyez akár és a nebuló saját képességeit nézi. Ilyen tanárom volt hatodikban.

Aztán jött az AKG és Mo. Sok pocsék rajztanárom volt már, de ő majdnem a legalja.

Egy rajztanár képességeit főleg abból lehet lemérni, hogy tud-e válaszolni a „ha ez így nem jó, mit javítsak?” kérdésre… érthetően és hasznosan. Mo. nem tud. Gyakran arra sem képes koherens választ adni, hogy min kell javítani, arra pedig szinte soha, hogy hogyan. A rajzjegyeim a négy év során, ha jól emlékszem, 3-5-3-5 voltak, ami nem egy koherens tanári értékelést/feladatnehézségi görbét jelent az évek során.

Ezt elnézné az ember. Számomra a legnagyobb probléma azonban az (és nem mentsége, hogy nem ő az egyetlen ilyen rajztanár), hogy csak egyféle művészeti stílust értékel. Természetesen amíg ez megmarad az egyéni preferencia szintjén, addig rendben van. Sajnos azonban ez nincs így: ami nem a kiskontúrka-butypuruttyrealista irányvonalat képviseli (amihez, lássuk be, nincs mindenkinek alkata, érzéke, tehetsége vagy igénye), az rossz jegyet fog hozni. Amiben ő nem lát kompozíciót, abban nincs is. Ez persze nincs így, ez azonban nem változtat a pontszámokon. Számomra ez a rossz rajztanár fő ismérve. A készségtantárgyaknál nem lenne szabad így értékelni. Szerencsére sosem érdekelt annyira a rajz, hogy komolyan foglalkozzam ezzel. Jellemző, hogy vannak olyan gyerekek, akik egész évben a kiállításokat készítik elő, fel- illetve lehordanak dobozokat az órák alatt rajzolás helyett pontokért, és ötössel zárnak év végén voltaképp nulla rajzolással. Ennyire kell komolyan venni Mo. urat.

A rajzórák a következőképp néznek ki: először is megjövünk. Ekkor besötétítjük a termet és Mo. levetít némi elméletet képekkel kísérve. Unalmasan adja elő, leírat velünk egy halom, a kontextusból kiemelt és ennélfogva értelmetlen kulcsszót VAGY egy tizenkétsoros szöveget. Ez hol a feladattal, hol a feladat kapcsán „tárgyalt” irányzattal kapcsolatos. Számonkérés az irányzatokról sosincs, a füzetet értékeli. Miután párszor mindent leírtam rendesen és cseszett értékelhető pontokat adni, onnantól kezdve én is csesztem leírni bármit is. Teszek a rendszerre, ami tesz rám, amíg nem teszek rá. Azt a rajztanárt különben is nehéz komolyan venni, aki az óra nyolcvan percében mondjuk hatvanból nem is tartózkodik a teremben. Nem tudom, igaz-e, de egy művészetis ismerősöm szerint Mo. figyelmét egyszer az is elkerülte, hogy pár diák beszívva jött be az órájára.

Ó, arról már ne is beszéljünk, hogy óra alatt felmutatja az összes munkát és úgy értékeli. Aztán kiplakátolja a faliújságra az eredményeket. Bár jót röhögök a rajzból megbukó osztálytársaimon, ez diákjogokat sért és csodálkozom, miért nem csinált belőle eddig ügyet senki (egy osztálytársam erre azt mondta, hogy mert mindenki leszarja - a szerk.).

Mo. szöveges értékelései is értékelhetetlenek, ugyanis nem szövegesek. Számszaki. Egy előre kinyomtatott táblázatba beírja, mi hány pontot érdemel. Good job, bazdmeg. Ja, mellette van egy önértékelési sor, amit mindenkivel kitöltet. Szerintetek számított valaha? Dehogyis. A jegyek a rajzokra már rég megvannak, de le leszel vadászva a folyosón, hogy kitöltsd az önértékelést. Hogy minek? Fogalmam sincs.

Egy kis anekdota valakitől a tavalyi év végi rajzvizsgáról. Mo. feladja a feladatot (mindenki húz egy művészeti irányzatot, s arról kell majd "szóbeliznie" illetve abban a stílusban kell rajzolnia (ha jól értelmeztem az elbeszélést, ez rendkívül mókás: a "tanult" irányzatoknak csak, mit tudom én, a harmadát "próbáltuk ki a gyakorlatban"). Ezek után kimegy, a diákok pedig felügyelet nélkül dolgozgatnak. Az abszurdfaktort tovább fokozza, hogy az asztalon hagyott három művészettörténeti témájú könyvet.

Lehet, hogy ez is a csoportmunka egy fajtája, de szerintem problémás az a vizsga, ahol felügyelet nélkül maradnak a diákok és minden probléma nélkül meg is beszélik egymással a kérdéseket.

Szubjektív konklúzióm: Mo. nem tudja érdekessé tenni az órát, nem tud megtanítani rajzolni, rajztudásod nézve ugyanúgy jössz ki négy év után, mint ahogy bementél (s ez a legnagyobb baj!). Száraz, sótlan, nincs ott az órákon és olyanoknak ad ötöst, akik voltaképp nem is rajzoltak egész évben. Azok, akik rendkívül érdeklődnek a rajz iránt, lehetséges, hogy jól elvannak vele, de lássuk be: ez sajnos nem jelenti azt, hogy ő a szó klasszikus értelmében jó tanár lenne.

3 Tovább

TooNormal2010. november 04. 17:32

Restauráció - Óráról órára/Rajz

Megkezdődött az Óráról órára-posztok restaurálása.

A „felújított” rajzposzt itt olvasható.

0 Tovább

TooNormal2010. szeptember 30. 21:08

Óráról órára – 11.: Média

Namármost, eddig volt nyolc vagy tíz óránk, ezért valószínűleg lesz még iromány a tantárgyról – az „alapokról” azonban, azt hiszem, már tudok beszélni.

Íme egy évfolyamtársam anekdotája:

Reméljük a legjobbakat a továbbiakra. Egyelőre csak ennyit tudok mondani.

(a jelek szerint azonban képes belátni és korrigálni a hibáit, ez mindenképpen remek - a szerk.)

ui.: Kedves L., hétvégén érkezik a poszt a németről. Kezdődhet a körömrágás ;-)

0 Tovább

«‹

›»

Apám Kurva Gazdag

Óráról órára – 11.: Média

Óráról órára – 7.: Informatika (8. és 10. o)

Óráról órára – 5.: Rajz

Restauráció - Óráról órára/Rajz

Óráról órára – 11.: Média

Apám Kurva Gazdag

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek