Itt tudsz a posztjaidhoz címkéket felvenni. Írd be a kívánt címkét a rubrikába, majd nyomj rá a hozzáad gombra vagy nyomj egy entert. Onnan tudod, hogy sikerrel jártál, hogy a rubrika fölött megjelenik a címke. Ismételd meg a műveletet, annyiszor, ahány címkét fel szeretnél venni. A felvett címkéket a mellettük lévő kapcsos zárójelbe tett mínusz karakter megnyomásával tudod törölni.
Ezzel a dátummal jelenik meg a posztod, és ennek megfelelően fogja elfoglalni a helyét a blogod posztfolyamában. Érdemes az első publikált mentés dátumát megadni ide.
Ez lesz a posztod webcímének az a része, amely a blogod webcíme után jelenik meg. Pl: azenblogom.reblog.hu/ez-a-poszt-urlje. Fontos, hogy ide se speciális karaktereket, se szóközt nem tudsz megadni. Ezt a mezőt egyáltalán nem kell módosítanod, ha nem akarod.
Ha adminjogokkal is rendelkezel, itt kiválaszthatod, a blogodon dolgozó melyik szerző neve alatt kívánod publikálni az anyagot.
Ha meztelenkedés, vagy egyéb olyan tartalom van a posztban, amelyet nem kéne gyereknek látnia, itt az IGEN opciót kell választanod. Ekkor bárki, aki megnyitná a posztodat, egy olyan oldallal találja szembe magát, ahol meg kell erősítenie, hogy elmúlt 18 éves.
Itt minden esetben érdemes olyan elemeket megadni, amelyek jól lefedik a bejegyzés valós tartalmát. Kevesebb költőieskedés, több lényeg. Alapesetben a SEO mező első megnyitása előtti utolsó állapot szerint másolja ki a blogbejegyzésből a megfelelő elemeket a rendszer.
A keresőmotorok és a közösségi oldalakra való megosztás esetén ez a cím fog megjelenni, és ezt elemzik az említett rendszerek.
Hasonlóan működik, mint a SEO cím, csak ez értelemszerűen a bejegyzésed rövid leírása legyen.
Azok a kifejezések, amelyek szerinted a legjobban fedik a bejegyzést. Hasonlóan működik, mint a címkézés.
Írd be a kívánt kulcsszót a rubrikába, majd nyomj rá a hozzáad gombra. Onnan tudod, hogy sikerrel jártál, hogy a rubrika fölött megjelenik a kulcsszó. Ismételd meg a műveletet, annyiszor, ahányat fel szeretnél venni. A felvett kulcsszavakat a mellettük lévő kapcsos zárójelbe tett mínusz karakter megnyomásával tudod törölni.
Ezt a szerkesztőfelületen is meg tudtad már adni. Ez az a kép legyen, ami a lehető legjobb illusztrációja a bejegyzésednek, mert a közösségi megosztásoknál, kiemeléseknél, keresések során ezeket fogja a bejegyzéseddel társítani a rendszer.
A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Egy olyan téma, ami mindig is érdekelt, egy olyan tanárral, aki komolyan vesz (mindenkit?) és az órai kereteket nézve rendkívül közvetlen. A gyönyörű, színpompás falon azért van egy-két rejtett repedés.
A média(ismeret), mint tantárgy, tizenegyedikben kerül be a mindennapjainkba, kis jelentőséggel: heti két óra, könnyedebb témák. Csak koncentráljunk a nyelvtanulásra, ez amolyan kis apróság, tudjuk már, mi is ez a tantárgy, amit választhatunk majd jövőre.
Namármost, eddig volt nyolc vagy tíz óránk, ezért valószínűleg lesz még iromány a tantárgyról – az „alapokról” azonban, azt hiszem, már tudok beszélni.
Rendkívül nagyra értékelem a közvetlen tanárokat, s O. rendkívül az. Az első órán csillogó szemekkel vágott a saját szavába és elmesélte, mit hallott a reggeli készülődés közben az aktuális hülyeműsorban. Rendkívül jó hangulatot teremt ezzel. Ehhez még hozzávehetjük, hogy láthatóan ért ahhoz, amit tanít és rendkívül érdekli is a téma, s feltehetnénk a költői kérdést: mi kell még?
S most kell rendkívül finoman és érzékletesen fogalmaznom, hogy érthető legyen, miről beszélek… mondjuk úgy, hogy… bár gond nélkül elszakadhatunk az eredeti témától, s felhozhatunk egy újat (nyilvánvalóan legalább laza konnekcióval a tantárgyhoz), de eltérni az adott témától nem lehet. Nem tudom, ez így érthető-e, igyekszem majd megvilágítani néhány példával. Ha a fenti eset megtörténik, akkor azt néha talán feleslegesen durván is fojtja el O., elrontva a laza atmoszférát és a kellemes hangulatot. Számomra ez teljességgel ellentétes azzal, amit és ahogyan egyébként képvisel, kommunikál.
Mindemellett itt is kicsit ”egyigazságos rendszer” van, mint az irodalomórákon. Itt egy kicsit megalapozottabb ez, lévén reálabb tantárgy. Mégis, néha már-már diktatórikus az egész. Feleslegesnek érzem a húszperces vitákat egy apróságról – pláne, hogy csak hallgatom, ahogy egy számomra egyértelmű igazságot próbál O. kényszeresen letuszkolni valakinek a torkán. Hadd legyen csak magánvéleménye, nem?
Én személy szerint szeretem a médiaórákat és rendkívül pozitívan állok O.-hoz, vannak mások más csoportokban, akik szerint nem olyan remekek az órák. Kontrasztnak összeszedtem két anekdotát, az egyiket úgy mesélték el nekem, a másikat személyesen tapasztaltam. Én O. tíz megmozdulásából kilenccel meg vagyok elégedve, s hogy én látom az átlag leképeződését vagy az anekdota mesélője, nem tudom egyelőre.
Először a sajátom: egyik csoporttársam amolyan technikai tótumfaktum és aránylag tájékozott. Amikor aktuális érdekességét/különlegességét megemlítette, nem kapott pozitív reakciót, sőt enyhén le lett dorongolva verbálisan (elvégre, khm, eltért a témától). Ezek után enyhe sértettséggel bebábozódott az óra hátralévő részére. Óra után O. odajön hozzám, s megkérdezi, mindig ilyen-e a csoporttársam, s röviden elmondom neki ugyanezt. Ezek után O. megkeresi az illető patrónusát, megtárgyalandó ezt az egészet. Az ilyet érzem túlzásnak, overkillnek. De mondom, hamarosan kiderül, merre mennek majd az órák.
Íme egy évfolyamtársam anekdotája:
„[Egy 1940-ben játszódó spanyol rövidfilm megnézése után] O. megkérdezi: és most milyen helyzetben van ez az ország? Erre mondtam, hogy "hát ilyenkorra azthiszem már vége volt a háborúnak, igen 39-ben vége volt". Erre megkérdezi gyorsan "Igen, úgy gondolod akkor már vége volt a háborúnak?" Erre mondtam, hogy k*****a nem a 2. világháborúra gondoltam hanem a polgárháborúra. Erre ő "Polgárháború??? :-O" Erre mondtam, hogy "Nem magyar hanem spanyol" Bazzeg! Nem is az, hogy tájékozatlan volt, hanem az, hogy ez az ember TÉNYLEG ENNYIRE HÜLYÉNEK NÉZETT? Már majdnem kiröhögött, mintha én mondtam volna hülyeséget, 1 másodpercel később válaszolok, akkor mostmár soha nem mosnám le magamról, hogy én voltam aki azthitte, hogy 40-ben vége volt a 2. VH-nak! Ez nem vicces. Közben meg ő volt hülye. De legalább tanult valamit média órán.”
Reméljük a legjobbakat a továbbiakra. Egyelőre csak ennyit tudok mondani.
(a jelek szerint azonban képes belátni és korrigálni a hibáit, ez mindenképpen remek - a szerk.)
ui.: Kedves L., hétvégén érkezik a poszt a németről. Kezdődhet a körömrágás ;-)
Utolsó kommentek