Apám Kurva Gazdag

TooNormal2011. január 04. 14:54

Közleményke

Nagyon röviden: egyrészt lesz egy új posztsorozat, Heti apró címmel, ahol egy adott héten történt érdekességeket véleményezek. Szándékosan nem a kritika szót használom itt – csupán rácsodálkozni tervezek a dolgokra.

Másodszor, a karácsonyi műsor a hírek szerint jól alakult (ennek örülök), hamarosan megírom az idevágó poszt párját, ahol most már a konkrét programokról is fogok tudni írni.

Harmadszor, rendkívül hosszú lesz ez a hetem, szóval nem garantálok sok írást. Van kettő, amit mindenképpen szeretnék megírni (a hibákról lesz szó: mindazokról, amiket utólag a blogírás során másképp csináltam volna és mindazok, amiket szerintem másoknak másképp kellett volna csinálnia), a harmadik a karácsonyos lesz, a negyedik meg a statisztikás (mind emlékszünk rá, hogy alakult…) újraírva.

Lehet, hogy lesz még valami, de ha igen, akkor sem most.

Kellemes akármit kíván

A szerző

0 Tovább

TooNormal2010. december 27. 18:06

Helyreigazítanék, de...

Üdv mindenkinek, kellemes karácsonyt utólag és boldog új évet előre. Talán emlékeztek a statisztikaelemzős bejegyzésre, amit egyelőre levettem, hogy lecsekkoljam, hibás-e. Az eredmény megnevettetett.

Kezdjük egy költői kérdéssel. Ha azt mondom neked, Olvasó, hogy elolvastam a szóban forgó fejezet elejét, hogy tudjam, mi mit jelent, majd kiírtam az eredményekhez tartozó diagramot, a skála értelmezésével együtt és eljöttem, meg lennél-e elégedve adatgyűjtési metódusommal?

Namármost, amikor megírtam a posztot, Baranyai István hozzászólt, miszerint:

„Hiába nézted vissza még egyszer, alaposan, úgy tűnik, a szöveget mégsem olvastad el. […] A figyelmetlenségednek köszönhetően pontosan ellentétes értékekből jutsz el a következtetéseidhez.”

Ezek után természetesen levettem a posztot – és mivel jelenleg nincs hozzáférésem az iskolakönyvtárhoz, ahol a könyvet olvastam (lévén szünet), megkértem a hozzászólót, hogy küldje el nekem a hivatkozott oldalt, mivel a pontos idézet alapján feltételeztem, hogy rendelkezik egy példánnyal. Kérésemnek eleget tett, lefotózta az oldalt. A képen a következőt találtam:

Ha most lenne hozzáférésetek a poszthoz, azt láthatnátok, ez egy az egyben megegyezik azokkal az adatokkal, amikre hivatkoztam. És mégis, tényleg szar van a palacsintában. Azt kérdezitek, hol? Nézzétek meg a szöveget, ami alapján elkészült a diagram:

Igen, a diagramra fordított sorrendben vitték fel a túlélési technikákat, az összes ellenkező értéket kapott, mint amilyet valójában. Tudom, naiv ember vagyok, de azt hittem, helyes a könyvben szereplő diagram. Nem volt az – így hát elnézést kérek a könyvben szereplő hiba miatt hibásan megírt posztért.

Ha észrevettétek, egy részét kihagytam Baranyai István hozzászólásának, íme, itt van az is – a könyvből idéz két statisztikát, cáfolatul annak, amit írtam.

„"A leginkább elfogadhatónak azt tartják, ha a tanuló nem készül fel órára. (2,28)"
Illetve:
"A legkevésbé az elfogadható a számukra, ha a tanuló más munkáját mutatja be, adja be sajátja helyett (1,91)"”

A felső stimmel, de ha megnézem az oldalt (ti is megtehetitek), azt látom, hogy az nem 1,91 – sokkal inkább 1,03. A szövegben is ez szerepel, és a diagram is ezt adja ki, ha „visszafordítom” a technikák sorrendjét.

Magyarán mi volt ez? Egy elhibázott diagram alapján írt elhibázott poszt, aminek cáfolata szintúgy hibás volt. Mi a tanulság mindannyiunk számára? Óvatosan a kritikával.

0 Tovább

TooNormal2010. december 21. 17:13

A nemlétező kommentmoderálásról

Többek közt elég szépen elterjedt az is, hogy moderálom a kommenteket (itt merült fel először egyébként), ezt ezúton szeretném lereagálni: kettő, azaz 2 kommentet moderáltam a blog történetében, ez pedig a nyilvánvalóan kamu „AKGTitkárság” felhasználó által írt megnyilvánulások, amiket úgy tudnék összegezni, hogy „ó jaj, mi ez, teljesen megdöbbentünk, miért jársz ide, minden reggel menj fel az igazgatóhoz” – utóbbi főleg a fenti egyoldalú levelezés fényében vicces. A hozzászólást újraküldték (éljen a blogmotor), és a két verzió közti különbségből, a nyelvezetből és a megszólításból (Lucifer) egyértelmű volt, hogy nem a titkárságról jött a hozzászólás – s hogy ne higgyék azt a tájékozatlanabbak, vagy a külsősök, hogy a titkárságnak tényleg ez a véleménye a dologról, kivettem a két hozzászólást. Természetesen csak azután, hogy írtam a felhasználónak, miszerint a fentiek miatt levettem a kommenteket, de ha mégis igaziak voltak, keressenek meg személyesen vagy az évfolyamomon lévő patrónusok útján.

Természetesen senki nem keresett.

Utólagos hozzáírás: Természetesen az sem zavar, ha valaki kiírja az általam előszeretettel használt becenevem, szerepel is ilyen vélemény az oldalsávban. Nem ezért szedtem ki azt a két hozzászólást.

0 Tovább

TooNormal2010. december 21. 16:56

Másodjára a médiáról

Első vendégszerzőm a médiáról írt, a posztja megihletett: ha már az eredeti poszt úgyis azzal végződött, hogy „reméljük a legjobbakat a továbbiakra”, lássuk, mit milyennek látok most.

Az eredeti írásom a médiáról itt olvasható.

Nagyon jól kezdődtek médiatanulmányaink. Igazán biztatóan. A „heti két órában a nyelv mellett nem fogunk tízoldalas cikkeket elemezni, de egy csomó érdekeset fogunk csinálni” hozzáállás nagyon tetszett. Én mondjuk, ha megtehetem órarendileg, így is, úgy is menni fogok jövőre a „komolyabb” médiaismereti órákra, de ez a jelenlegi produkció, khm, nem az igazi. Sőt.

Tényleg, ne felejtsük el az alapszituációt. Heti két óra, és mindenki el van foglalva a nyelvtanulással. Egy olyan tantárgyról/információhalomról beszélünk, amit a maga módján valamilyen szinten már mindenki ismer – és, ha szabad feltételeznem, sokakat érdekel. Hogyan lenne érdemes tanítani, hm? És most nem a tanári hozzáállásra gondolok igazából, vele a korábban leírt aggodalmakon kívül továbbra sincs problémám.

Amivel problémám van, az az, hogy az elején „beígért” vagy inkább csak belengetett laza, megbeszélős, érdekességekkel foglalkozós izgalmak helyett kaptunk egy, az óraszám miatt nagyon vékony, de magát teljesen/túlzottan komolyan vevő tantárgyat. Mi ezzel a baj? Heti két órában nem tudunk semmit semmilyen szinten átnézni, márpedig olyan témáknál, mint a testbeszéd vagy egyebek, túl kevés a rendelkezésre álló idő.

Ráadásul (összehasonlítva a GO-val, ahol egyébként a legérdekesebb órák ugyanígy az aktualitásokról való beszélgetések voltak) az anyag rendkívül szerteágazó, sokrétű, önálló elemekből áll. És ismét: mindegyik elem több időt igényelne önmagában, mint amennyit az egészre szánni tudunk.

Ahhoz képest, hogy milyen órákat és milyen időtöltést vártam, mi van helyette? Olyan dolgokon lovagolunk, hogy mi a különbség a dokumentumfilm és a fikciós film között.

Elmesélem, miket beszéltünk ezen az órán. Az első húsz percet azzal töltöttük, hogy megpróbáltuk definiálni a mindenki számára egyértelmű különbséget a dokumentum- és fikciós film között. A konkrét definíción („utóbbinál minden a kamera kedvéért történik”) aztán még vitatkoztunk egy kicsit, hogy közben későbbre halasszuk az izgalmas kérdést, minek számít az, amikor egy dokumentumfilm reprodukál valamit pl. modellekkel.

Én az egész órán (évben) ilyenekről beszélgetnék. Mindenki tudja a különbséget a két filmfajta között, a szótári definícióra szerintem felesleges 20 percet szánni. Nem is tudunk olyan szinten foglalkozni ezzel, ahogy az ilyen jellegű megbeszélés implikál. A dolgozatokban olyan dolgokról kell értekeznünk, ami az órán sosem hangzottak el, mesélte egy csoporttársam.

Feleslegesen komolykodunk. Ennyire nem foglalkozunk vele, ennyire nem tudunk foglalkozni vele – és talán nem is akarunk. Heti két órában a jelenlegi körülmények között szerintem nem ez a lényeg. Azért még bízom abban, hogy csak az út elején járunk.

0 Tovább

TooNormal2010. december 21. 11:45

Vendégszerző – Médiashit

Az AKG tizenegyedikes évfolyamai különleges oktatási rendszert kapnak. Intenzív nyelvtanulás mellett az angoltudás szinten tartása és pár testnevelésóra mellett egy különleges, média névre elkeresztelt tantárgyat kapnak. A rejtélyes tantárgy, ahogy az menet közben kiderül, egyáltalán nem azzal foglalkozik, amit a neve sejtet.

A médiaóráról írt írásom itt olvasható.

Bár a tanultakat különböző, a médiához szorosan kapcsolódó témákon keresztül adagolják a tanulók agyába – dokumentum- és játékfilmek, képek, reklámok és egyebek -, valójában egyáltalán nem erre koncentrál. Ha az ember egy kicsit is odafigyel, hamar nyilvánvalóvá válik: csupán a modern életben való túlélés oktatása a cél, és ez nem csak önvédelmi technikákat foglal magába. Megtanítják – képek és filmek útján -, hogyan elemezzük embertársaink testbeszédét, mozdulatait, arckifejezését, és milyen következtetéseket vonjunk le belőlük. Tudjuk, mikor próbálják hazugságaikat elpalástolni, mikor idegesek, és mikor nem biztosak az igazukban, mikor nyugodtak, és mikor feszülnek pattanásig az idegeik.

A testbeszéd alkalmazása és olvasása egyértelműen olyasmi, ami fajunkban, és a világ minden más fajának génjeiben alapvetően kódolva van. Ugyanakkor kultúránk több ezer éves pályafutása során mindezt alattomosan összekeverte, és a megértés, illetve sokkal inkább az odafigyelés képességétől rendesen megfosztott minket. Na erre szoktat és oktat vissza a média. Csak sajnos nem a legjobb úton. Tanárunk szavaiból gyakran kivehető, nem feltétlenül azért tanulunk ilyesmit, hogy ha majd a „gyilkos gonosz hazaáruló multicégek majd ki akarnak semmizni, csak alacsonyabb hatékonysággal tehessék majd”, sokkal inkább, hogy hogyan tegyük tönkre valakinek az életét mindazon apró jelek segítségével, melyeket ő maga ad nekünk. További fontos probléma, hogy amikor tudatosan kezdjük figyelni és alkalmazni ismereteinket a testbeszédről/metakommunikációról, az egész gépiessé, műanyaggá válik.

Az egész úgy fejlődött ki, hogy csak a tudatalatti generálja és olvassa ezeket, adott hatékonysággal, nem pedig úgy, hogy mindenki mindent tudhasson mindenkiről. Az emberi kapcsolatokat egy perc alatt felborítja, ha megpróbáljuk gyerekkorunk óta berögzülten használt testbeszédünket bizonyos helyzetekben máshogy alkalmazni, mások hasonló, de eltérő szokásait értelmezni és a levont következtetéseket tényként kezelni, persze félreértve, és hatalmas, továbbra is teljesen félreértelmezett konfliktusokat létrehozni.

Természetesen aki az egészet tapasztalatok és rengeteg tudás felvétele után alkalmazza, tudatában annak, mit csinál, annak kevesebb gondja akad majd belőle, és a környezete sem biztos, hogy komoly kárt szenved. Viszont amikor fiatal félfelnőttek tömege kezdi el rosszul alkalmazni mindezt önmagukkal és egyéb, ilyen tanításban nem részesülő emberekkel szemben, akkor az egész kizárólag a káoszt táplálja. Cél ez? Nem. Remélhetőleg.

0 Tovább

«‹

3 456 7 8

›»

Apám Kurva Gazdag

Közleményke

Helyreigazítanék, de...

A nemlétező kommentmoderálásról

Másodjára a médiáról

Vendégszerző – Médiashit

Apám Kurva Gazdag

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek