A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Kaptam pár mellékes kérdést, egyébkéntet, miegymást pár osztálytársamtól, akiknek megmutattam ezt a blogot. Úgy érzem, gyorsan helyre kell tennem ezt a kérdéskört, hátha másban is felmerült, netán fel fog merülni.
Amikor felemlegetem, hogy én amúgy is remekül tudom az anyagot, vagy sosem lestem, vagy külön dolgoztam magasabb szintű anyagon más teremben, azt nem az önseggnyalás okán írom be. Egyszerűen a tény, hogy tudom az anyagot, sok mindentől elzár. Nem tudom értelmezni, amikor F.-et pocsék tanárnak nevezik, s fontosnak érzem odaírni, miért nem a saját gondolataim közlöm. Nem tudom, milyen az, amikor pofátlanul lehet lesni egy énektanárnál, mivel sosem lestem. Nem tudom, milyen az, amikor órákat kell a tankönyv felett ülni otthon, vagy a tenyeremre írni egy képletet – sosem szorultam ugyanis rá ezekre.
Nem a saját zsenialitásom akarom ilyenkor kiemelni. Egyszerűen megmutatom, mi az, amihez nem tudok hozzászólni és miért. Azt is írhatnám, hogy nem tudtam, hol lehetett kiszökni az iskolaépületből, én ugyanis nem cigizem ebédszünetben (erről később, hosszú a nyár). Az entellektüel-erkölcsös-minifelnőtt életmódom miatt nem egy dologból kimaradok, s bár egyáltalán nem bánom (legfeljebb néha magányosnak érzem magam), el kell ismernem, hogy vannak olyan témák, mikről csupán homályos elképzelésem létezik és létezhet és ezek valószínűleg nem is felelnek meg a valóságnak.
Hogy mindemellett miért mondom el mindennek az AKG-t és miért írok blogot, melynek mottója szerint ez az iskola járatta le számomra a liberalitást? Erről és sok minden másról majd akkor, ha már bemutattam azt a környezetet, ahol eltöltöm dolgos iskolaéveim. Szükségesnek érzem, hogy tudjátok, hol történnek azok a dolgok, amikről majd írni fogok. Stay tuned. Hosszú a nyár és oly sok mindenről tudok még mesélni…
Csak, hogy végre legyen valami pozitívum is, itt egy tantárgy, amivel (és tanárával) maradéktalanul elégedett vagyok. Informatika.
Adott egy humoros tanár és egy alapjáraton nem túl szerethető tantárgy (Nó. úr egyébként matematikát is tanít). De komolyan, hogy nem lehet szeretni egy olyan fazont, aki informatikaóra közben énekelget, a Wikipediáról kérdezget minket és a nyolcvanas évek slágereit bömbölteti egyesek rémületeire, mások szórakozására? Egyik órán lejátszotta az MDF kampányvideó-összevágását. Másikon a kétéves fiának partizánakcióiról mesél. Mindeközben mi a duplaórák során végigveszegetjük alkalmazásról alkalmazásra a volt érettségi feladatsorokat, mindig van valami aranyköpés, valami röhögnivaló. Egy joviális emberről beszélünk, akinél lehet húsz percet késni az óráról, de azért van a tekintetében olyankor valami, amiért nem csinálsz rendszert belőle. Egy olyan pasas, aki tényleg képes elmagyarázni az informatikát az osztálynak és az évfolyam harmadát elvinni előrehozott érettségire. S valaki, akivel azért mindennek ellenére olyan nagyon közeli kapcsolatba mégsem kerül az ember.
Nehéz hosszasan írni egy informatikaóráról, lévén igencsak személytelen a tantárgy. Mit tudnék még mondani? Itt van a pársoros szöveges tanárértékelés legnagyobb része:
„Problémás egy informatikatanár értékelése. Elvégre mit lehet egy tanár-diák kapcsolatról mondani? Azt gondolom, csak emberként lehet értékelni egy informatikatanárt. S ebből a szempontból semmi okunk sem lehet a panaszra. Egy segítőkész, humoros, kellőképpen laza órákat tartó tanárral van dolgunk. Az egyesek számára talán steril anyagot jól tanítja, sokunk számára akár élvezetessé is teszi. Annyit segít, amennyit kell, nem fojtja el vaskalaposan az interakciónk. Az órák hangulata alapvetően jó, és ez mindig a tanárnak köszönhető. Nincsenek órai konfliktusok, szerintem senki sem várja undorodva az informatikaórát.”
S egy másik az év végi értékeléséből (amit már én kaptam tőle és nem fordítva):
„Zsebében egy jeles [az érettségin], s ha kell, használja majd – ha nem kell, akkor meg nem. Munkájához, fennkölt humorához és a kifinomult öniróniához ezúton gratulálok!”
Róla, azt hiszem, ennyi elég is. Ritka az, hogy valamiről nem tudok kritikát megfogalmazni, de az informatikaóráknál még csak káka sincs, amin csomót kereshetnék.
Pengetősök: gitár, lant, (koboz, bouzouki, szitár stb.)
Ezek a hangszerek a szaxofon , a pengetősök és a billentyűsök kivételével a klasszikus zenekar hangszerei.
DE! A szimf. zenekarban lehetnek( gitár, szaxofon ) egy versenymű szólóhangszerei.
Helyezd el a hangszereket ( a nevüket kiírva! ) a szimfónikus zenekar ülésrendje szerint!
Rajzold le a félkör ívet, ahogy szoktuk, úgy könnyebb!
Nevezd meg a zenetörténeti korszakokat kronológiai sorrendben és írj minden korszakhoz legalább 3 zeneszerzőt!
Gregorián/ X.-XI. sz. /: nem tudsz nevet írni
Reneszánsz/ kb. 1400-1600 /: Josquin des Prez, Orlandus Lassus, Giovanni Pierluigi da Palestrina, Claudio Monteverdi stb.
Barokk/ kb. 1600-1750 /: Henry Purcell, Antonio Vivaldi, A. Corelli, Johann Sebastian Bach, Georg Friedrich Handel, Jean Baptiste Lully stb.
Bécsi klasszika/ kb. 1750-1820 /: Joseph Haydn, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven stb.
Romantika /kb. 1820-1900 /: Franz Schubert, Robert Schumann, Erkel Ferenc, Felix Mendelssohn- Bartholdy, Liszt Ferenc, M.. Muszorgszkij, P.I. Csajkovszij, Frederich Chopin, H. Berlioz, Johannes Brahms, Richard Wagner, Gustav Mahler, Anton Bruckner, G. Rossini, Giuseppe Verdi, G. Rossini, N. Paganini,
B. Smetana, A. Dvorak, E. Grieg stb.
XX. század: Kodály Zoltán, Bartók Béla, Richard Strauss, Igor Sztravinszkij, A. Schönberg,
M. Ravel, Claude Debussy, Carl Orff, George Gershwin, Leonard Bernstein,
Ligeti György, Kurtág György, K. Penderecki, Szokolay Sándor stb.
Mikor tapsolsz, ha egy klasszikus hangversenyen egy több tételből álló zeneművet
Válaszd ki aláhúzással, mely kifejezések illenek egy népdal elemzéséhez!
( Csak a helyes megoldásokat írom ide! : pentatónia, kvintváltás, ereszkedő dallamvonal, kupolás dallamrajz, parlando, rubato, visszatérő sorszerkezet, tempo giusto, alacsony szótagszám, régi stílus, új stílus )
Milyen instrumentális( hangszeres ) és vokális ( énekelt ) zenei műfajokat ismersz?
4 tételes zenekari darab (Joseph Haydn alakította 4 tételessé, a ¾-es III. tételt ő iktatta be )
- I. gyors
- II. lassú
- III. menüett
- IV. gyors
A XIX. században nagy változáson megy keresztül a műfaj. Korszakos jelentőségű Ludwig van Beethoven IX. szimfóniája, melynek IV. tételében a szerző Schiller Örömódáját megzenésítve kórust, szólistákat alkalmaz a zenekar mellett ( mint egy oratóriumban, vagy kantátában. ). Később a tételek száma is megnő.
Írd le annak az operának a tartalmát ( szerző, szereplők nevével együtt ), amelyik legjobban megtetszett! Mindegy, melyik zenetörténeti korszakból való!
( Lapozd fel az Operák könyvét, ha nem emlékszel pontosan rá!!! )
Mit jelent: „jeles napok”?
Azokat a napokat nevezzük így, melyekhez valamilyen állandó népszokás, vagy hiedelem kapcsolódik. / pl.: advent, karácsony, újév, húsvét, farsang, pünkösd stb. /
Mit nevezünk zenei hangnak? – a levegő rezgésének szabályos, periódikus mozgását. Milyen tulajdonságai vannak? – hangmagasság, hangerő, hangérték, hangszín, rezonancia
/ segítségedre van a „ Kulcs a muzsikához” tankönyv 278. oldaltól! /
Mi az akkord? – több, legalább 3 különböző hang együttes megszólalása.
/ Bővebben a tankönyv 302. oldalán olvashatsz róla. /
A „Kulcs a muzsikához” kemény borítós tankönyvből kiegészítheted !!
Mint tudjátok, levettem pár Óráról órára-posztot, módosítandó őket stilisztikailag és tárgyilag. A rajzbejegyzés azonban kakukktojás: visszaolvasva sem nagyon találok kiszednivalót. Természetesen azért kábé egy bekezdésnyi szöveg eltűnt, helyére jött más. A másvéleményeket továbbra is várom. Kellemes (újra)olvasást.
Szubjektív írás következik. A rajzzal külön is foglalkozó osztály- és iskolatársak szeretik a rajzórákat. Mindenki vonja le maga a következtetést Mo. tanítási stílusáról és képességeiről.
Rajzóra. Az évek során nekem kétféle rajztanárom volt. Az egyik az a fajta, aki elvárja egy drapéria tökéletes lerajzolását negyedikben (ami a két rajz- és tornazseni lánynak ment, a többieknek nem – én pont azért lettem ötös rajzból annak idején, hogy „ne rontsuk el a bizonyítványt” (klasszikus)). A másik az a fajta, aki nem csak egy stílusra ad ötöst, szabad témaválasztást is engedélyez akár és a nebuló saját képességeit nézi. Ilyen tanárom volt hatodikban.
Aztán jött az AKG és Mo. Sok pocsék rajztanárom volt már, de ő majdnem a legalja.
Egy rajztanár képességeit főleg abból lehet lemérni, hogy tud-e válaszolni a „ha ez így nem jó, mit javítsak?” kérdésre… érthetően és hasznosan. Mo. nem tud. Gyakran arra sem képes koherens választ adni, hogy min kell javítani, arra pedig szinte soha, hogy hogyan. A rajzjegyeim a négy év során, ha jól emlékszem, 3-5-3-5 voltak, ami nem egy koherens tanári értékelést/feladatnehézségi görbét jelent az évek során.
Ezt elnézné az ember. Számomra a legnagyobb probléma azonban az (és nem mentsége, hogy nem ő az egyetlen ilyen rajztanár), hogy csak egyféle művészeti stílust értékel. Természetesen amíg ez megmarad az egyéni preferencia szintjén, addig rendben van. Sajnos azonban ez nincs így: ami nem a kiskontúrka-butypuruttyrealista irányvonalat képviseli (amihez, lássuk be, nincs mindenkinek alkata, érzéke, tehetsége vagy igénye), az rossz jegyet fog hozni. Amiben ő nem lát kompozíciót, abban nincs is. Ez persze nincs így, ez azonban nem változtat a pontszámokon. Számomra ez a rossz rajztanár fő ismérve. A készségtantárgyaknál nem lenne szabad így értékelni. Szerencsére sosem érdekelt annyira a rajz, hogy komolyan foglalkozzam ezzel. Jellemző, hogy vannak olyan gyerekek, akik egész évben a kiállításokat készítik elő, fel- illetve lehordanak dobozokat az órák alatt rajzolás helyett pontokért, és ötössel zárnak év végén voltaképp nulla rajzolással. Ennyire kell komolyan venni Mo. urat.
A rajzórák a következőképp néznek ki: először is megjövünk. Ekkor besötétítjük a termet és Mo. levetít némi elméletet képekkel kísérve. Unalmasan adja elő, leírat velünk egy halom, a kontextusból kiemelt és ennélfogva értelmetlen kulcsszót VAGY egy tizenkétsoros szöveget. Ez hol a feladattal, hol a feladat kapcsán „tárgyalt” irányzattal kapcsolatos. Számonkérés az irányzatokról sosincs, a füzetet értékeli. Miután párszor mindent leírtam rendesen és cseszett értékelhető pontokat adni, onnantól kezdve én is csesztem leírni bármit is. Teszek a rendszerre, ami tesz rám, amíg nem teszek rá. Azt a rajztanárt különben is nehéz komolyan venni, aki az óra nyolcvan percében mondjuk hatvanból nem is tartózkodik a teremben. Nem tudom, igaz-e, de egy művészetis ismerősöm szerint Mo. figyelmét egyszer az is elkerülte, hogy pár diák beszívva jött be az órájára.
Ó, arról már ne is beszéljünk, hogy óra alatt felmutatja az összes munkát és úgy értékeli. Aztán kiplakátolja a faliújságra az eredményeket. Bár jót röhögök a rajzból megbukó osztálytársaimon, ez diákjogokat sért és csodálkozom, miért nem csinált belőle eddig ügyet senki (egy osztálytársam erre azt mondta, hogy mert mindenki leszarja - a szerk.).
Mo. szöveges értékelései is értékelhetetlenek, ugyanis nem szövegesek. Számszaki. Egy előre kinyomtatott táblázatba beírja, mi hány pontot érdemel. Good job, bazdmeg. Ja, mellette van egy önértékelési sor, amit mindenkivel kitöltet. Szerintetek számított valaha? Dehogyis. A jegyek a rajzokra már rég megvannak, de le leszel vadászva a folyosón, hogy kitöltsd az önértékelést. Hogy minek? Fogalmam sincs.
Egy kis anekdota valakitől a tavalyi év végi rajzvizsgáról. Mo. feladja a feladatot (mindenki húz egy művészeti irányzatot, s arról kell majd "szóbeliznie" illetve abban a stílusban kell rajzolnia (ha jól értelmeztem az elbeszélést, ez rendkívül mókás: a "tanult" irányzatoknak csak, mit tudom én, a harmadát "próbáltuk ki a gyakorlatban"). Ezek után kimegy, a diákok pedig felügyelet nélkül dolgozgatnak. Az abszurdfaktort tovább fokozza, hogy az asztalon hagyott három művészettörténeti témájú könyvet.
Lehet, hogy ez is a csoportmunka egy fajtája, de szerintem problémás az a vizsga, ahol felügyelet nélkül maradnak a diákok és minden probléma nélkül meg is beszélik egymással a kérdéseket.
Szubjektív konklúzióm: Mo. nem tudja érdekessé tenni az órát, nem tud megtanítani rajzolni, rajztudásod nézve ugyanúgy jössz ki négy év után, mint ahogy bementél (s ez a legnagyobb baj!). Száraz, sótlan, nincs ott az órákon és olyanoknak ad ötöst, akik voltaképp nem is rajzoltak egész évben. Azok, akik rendkívül érdeklődnek a rajz iránt, lehetséges, hogy jól elvannak vele, de lássuk be: ez sajnos nem jelenti azt, hogy ő a szó klasszikus értelmében jó tanár lenne.
Négy tantárgy egybegyúrva négy (öt) tanárral, négy éven át más-más rendszerben. Sok egybetűs emlegetésre és némi vitriolra készüljetek. Ne feledjétek: ez is egy szubjektív írás. Más talán nem így élte meg. Majd megírja, nemde?
Ezúton is ismét köszönet H. tanárnőnek, hogy leült velem átnézni a poszt tárgyi félreértéseit. - a szerk.
Termtud. Sosem voltam a természettudományok zsenije (anno csonthéjasok meg hasonló baromságok nem keltették fel az érdeklődésem), és döbbenten láttam, hogy azok a témák, amik után korábban szak- és kevésbé szakkönyvekben örömmel tájékozódtam, minden varázsukat elveszítik! Hetedikben - az AKG-ba érkezve - kaptam az első hármasaim (addig színötös), egyik volt a termtud, a másik kettő készségtantárgy (rajz, testnevelés), így azokat nem veszem zokon. Az érettségi eredményeket böngészve azonban a természettudományok átlagpontszámai mindig az alsó traktusban vannak (2009-ben nem annyira, előtte sokkal inkább, pláne három éve). Erre persze lehet azt mondani, hogy csúsztatás, elvégre van, ahol a francia nyelv eredményei rosszabbak, mint a fizikáé, de, azt hiszem, összehasonlítva a többi epochális tantárggyal (matek, töri, irodalom), elmondható, hogy általában lejjebb van az átlag. Ez persze nem jelent semmit, nem is számoltam pontos átlagokat. Az talán viszont jelent valamit, hogy míg matematikából, történelemből és irodalomból nyolcvan százalékosak voltak a kupacátlagok régen (amikor még kiírták őket), addig termtudból hatvan körül járt ez az érték. Azok, akik egyébként okostojásoknak számítottak, szenvedtek kémiából és biológiából. Pláne földrajzból, köszönet annak a bizonyos tanárnak. Elvégre hiába vegyítettek ezek a tantárgyak, attól még akkor is tömbösített, még ha eleinte inkább két tantárgy kombinációja alakította ki ezeket a tömböket. Tizedikben pedig már elismerten tömbösítve voltak, végre a szaktanár tanította azt, amihez ért, és nem kellett a föci- vagy a fizikatanártól hallgatni az embertant.
Négy termtudtanár van, mindnek más a szakterülete. Az egyiket – legyen J. – elküldték akkor, amikor hetedikes voltam. Róla és M.-ről is (lásd lent) igen durva pletykák terjednek, s szerves részük, hogy J. nem úszta meg, de M. igen) Ismétlem, ez – legyünk pécék – pletyka, mely erősen tartja magát. Mivel mindig én tudok meg mindent utoljára, nem tisztem eldönteni, hogy ez igaz-e. Elég az hozzá, hogy ez amolyan secret de Polichinelle az iskolában.
A termtudórák alapvető kelléke a tankönyv, pontosabban annak teljes hiánya. Helyette van az ún. „oktatóanyag”, melyet néha megkapunk, néha nem, néha használunk, néha nem. Ez megtekinthető itt, mindenki döntse el magának, mennyire alkalmas tanulásra extenzív tanári magyarázat nélkül. Említsük meg, hogy a tanárok hetedikben kijelentették, hogy nem kötelező a füzet, elegendő, ha az oktatóanyagra jegyzetelünk. Én már nagyon megszoktam a füzetet, így annál maradtam. Nos, van különbség az órán hallottak és az oktatóanyag tartalma közt (oly sokszor hallottam, hogy ez a tíz oldal nem kell, az a nyolc oldal meg hibás az oktatóanyagban). Az órák elengedhetetlen kelléke a pépété, aminél előfordult (volt ilyen tanárom), hogy a tanár tudása a témakörben teljes mértékben arra alapszik és nem tudná saját tudásából levezetni az órát. Ez főleg akkor látszik meg látványosan, amikor a tanár saját szaktárgyát tanítja és mindennemű technikai segítség nélkül képes koherensen beszélni.
Vegyük végig a tanárokat.
Legyen a fizikatanár H. tanárnő, jó? Hol a vezetékneveket, hol a keresztneveket használom a megjelölésre, de ez voltaképp lényegtelen. Tehát H. tanárnő tanítja a fizikát. Az egy dolog, hogy úgy magyaráz, hogy csak azok értik meg, akik tudják, miről beszél. Értem ez alatt azt, hogy (mint F.) képtelen azokkal megértetni az anyagot, akik már elvesztették a fonalat vagy csak a konkrét részt nem értik. Arról ne is beszéljünk, hogy ő sem tud fegyelmezni: tisztán emlékszem, amikor egy gyerek annyira átlépett már minden határt, hogy leküldte a gyereket a könyvtárba. Igen ám, de az zárva volt, így mit volt mit tenni, hagyta, hogy a gyerek tovább csinálja a fesztivált. Hm. Amúgy is döcögős, már-már Trabantra emlékeztető magyarázatait (s itt arra célzok, hogy az én megítélésem szerint túl lassan és körülményesen /mások szerint meg túl gyorsan/ magyaráz) metaforákkal kombinálja, ami akkor veszélyes, ha ötpercenként újjal rukkol elő az ember. Mit ne mondjak, minden gondolatra új metaforát talál ki a régi továbbvitele helyett, így teljesen értelmetlenné téve a metaforák használatát. Amikor fizikát tanít, az élet egy fokkal szebb. Talán csak azért, mert értem a fizikát. Amikor meg kémiát, úgy lesz 82%-os a dolgozatom, hogy lehet füzetet és oktatóanyagot használni(!!!). Az egyébként érdekelne, miért puskázott két lány ennél a dolgozatnál. Hogy ez hogyan lehetséges? Megbeszélték. Hogy minek? Fogalmam sics.
A következő jelölt a rendkívül szórakoztató, J. úr. Az első tanár, akit nem csak, hogy magáznunk kellett (ez régen nagyon szokatlan volt nekem), de még ő is magázott minket. Hetedikben ő tanította a… hm, második epochát, jó? Azt hiszem, ez volt az, az ún. Idő epocha. Hogy ebbe mennyi össze nem illő turhát gyömöszöltek össze, az hihetetlen.
J. nagyon szórakoztató fazon volt, visítottunk a röhögéstől az óráin. Sajnos ettől még nem értettem meg az anyagot és hiába olvastam akkoriban pont ugyanerről (Simon Singh: A Nagy Bumm), ettől még nem lett valami jó az epochám. Abban nyilvánvalóan én is benne voltam, ő az a tanár, akit nem kritizálok. Viszont a genetikától az ő tevékenysége vette el a kedvemet, de teljesen. Addig pedig érdekelt. A YouTube-nak hála azért ez a porhüvely újra éledezni kellett.
Ezek után J. balra el, minden órát H. és az új tanár, T. tartott nekünk. Igen, mindet. Az egy érdekes időszak volt, mind a négy szaktárgyat ők vitték, több-kevesebb sikerrel. A maga módján ez többé-kevésbé a többi kupacnál is így ment, de kilencediktől náluk megjelent N. Egyébként J. helyére érkezett T., s T.-ről azóta is szuperlatívuszokban beszélünk… alulról. Mondhatnánk róla, hogy F., csak magyarázni még kevésbé tud. Sarkos a példa, tudom. De hatásos.
Elvégre ez az a tanár, ahol a projektmunkát más városról csináltam, mint kellett volna, egy éjszaka alatt felületesen összedobva, de mivel mellékeltem egy vicces időjárásjelentést, minden meg volt bocsátva… megint mondhatjuk, hogy jó fej volt, de ezek azok a példák, amikkel egy külsősnek demonstrálható hebrencssége. Ő volt a pépétémájer, akiről tisztán látszott, hogy a súgógéppel egyenértékű a laptop (amit be sem tudott kapcsolni).
Tartott egy fizikaepochát, az természetesen nem volt probléma (mivel a fizika könnyen megy nekem) – a többi azonbanfinoman fogalmazva is nyögvenyelős volt.
Míg mielőtt elkönyvelnétek, hogy én vagyok a hozzá nem értő hülye, amint M. és az eddig nem említett N. kezdett el tanítani, feljavultak az epocháim (van egy rossz, de ott különböző maceraságok miatt nem került beszámításra egy 25%-os beadandó). Így leszek idén négyes (3, 4, 3, 4 – az eddigi 5, 5, 5, 5, 5, 5 az AKG előtt jobb volt).
Na de vissza a maradék két úrra. Adott M., biosztanár, a nehézsúlyú cinizmus bajnoka, aki a figyelmetlen gyereket embertan magyarázása közben rezzenéstelen arccal így osztja ki: „…tehát, ha én most Krisztának kitépném a vékonybelét, az elérne innen a terem másik sarkáig.” Sajnos csak tizedikben tanított az évfolyamon, de felüdülés volt látni, hogy nem használt pépétét a magyarázathoz, csak vérprofi stand-upos módjára beszélt és beszélt és beszélt (mi meg írtunk és írtunk és írtunk… nuku oktatóanyag, nuku pépété), s a gép csak a multimédia kapcsán került elő. Mindennap íratott egy kis dolgozatot és lekötött minket nyolcvan percig – utóbbira kevés tanár képes. Kalapot le.
A negyedik N., szintén biológia kategóriába tudnám sorolni (genetika, fehérjék - ez volt az az anyagrész, amit nekünk tanított, az egyetlen epocha, amit tartott nekünk). Enyhe kémiai beütés, de ami kapcsolat lett volna a két tanrész között, az a második epocha elején N. által és a negyedik epocha végén H. által fél-fél mondatokig jutott és sosem manifesztálódott úgy igazán. Ő a klasszikusan régimódi tanár. Ő mondja, mi írjuk. Nagy a tudása, de nem veszi a fáradságot, hogy szórakoztasson minket. Ha pofázunk, üvölt. Ha nem fogjuk be, kimegy. Fegyelem, az van. Érteni ért hozzá. Az egy kicsit fájó pont volt, hogy az epochazáróban három esszét is írtunk és mindegyik az utolsó napon megtárgyalt „mellékes” témákhoz kapcsolódtak. Persze pont aznap értem be csak a második órára. Na mindegy.
Nem bizonyos még, de valószínű, hogy két év múlva az érettségihez kötelező lesz egy természettudományos tárgyat választani - és a hozzá tartozó pontokat továbbvinni. Mi e sorok írásakor már befejeztük természettudományos tanulmányainkat, s aki nem akart vele a továbbiakban foglalkozni, nem is gürcölt a jobb jegyért. Elvégre nem számít semmit. Azonban ha a fenti rendelkezés megvalósul, az utolsó két termtudjegyünk megy az érettségire. Ha az rossz, az illetőnek nem fog ártani egy természettudományos tantárgy felvétele jövőre és utána. Ennek fényében még komolyabban gondolom a mondatom: ha T. helyett N. kapott volna nagyobb részt a termtudoktatásunk során, úgy, mint a többi kupacnak (s bár ebben mindenki ugyanabban a cipőben jár, M. is jól jöhetett volna)… az a kevés tapasztalatom azt mutatja, jobban jártam volna.
Utolsó kommentek